Idézetek a valóságról
Folyton cikizzük a mozit, mondván: ilyesmi se történhet a való életben, ám ha mégis bekövetkezik, akkor vállat rántunk: na, ez is csak a filmekben lehetséges!
Vannak alkalmak, amikor az ember úgy dönt, hogy elhisz valamit, amit normál körülmények között teljes mértékben irracionálisnak tartana. (...) Talán létezik egy racionalitáson túli világ: a tényekre vagy adatokra épülő gondolkodás szokásos definícióin túli megértés; valami, ami csak akkor tárul fel számunkra, ha átfogóbb képet kapunk a valóságról.
Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda.
Nyitogattuk az érzékelés kapuit, kiderült, hogy a dolgokat másképpen is lehet látni, hogy mindennek sokkal több aspektusa és rejtélyes összefüggése van, mint gondoltuk, hogy valóság és nem-valóságnak hitt valóság határai átjárhatók, hogy az idő talán mégsem lineáris, sőt kérdéses, hogy egyáltalán van-e. Megpróbáltunk kilépni szűkös önmagunkból, nem akartuk elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit véges testünkben és szellemünkkel felfogni képesek vagyunk.
Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz.
Csak ami van, az a valóság! Ami lehetne, az egész egyszerűen nincs, ezért nem szabad Istennek szemrehányást tennem, hogy elrabolt tőlem valamit -, ami nem is létezett.
Egyszer volt, hol nem volt. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb, zavarosabb, ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.
Az idő valójában nem egy kilőtt nyíl, egy óra vagy egy folyó, hanem a lét ízeinek ingadozása.
Az állandóság illúzióját leginkább az állandóságba vetett hit állandósága tartja fenn.
Az ember-gyerekek olyan földről álmodnak, ahol a hegyek jégkrémből vannak, a fák mézeskalácsok, a kövek pedig bonbonok. Egy gorilla számára Afrika épp ilyen vidék.
Éjjel a gond visszatér.
- Mert én magának felkínáltam a nagy semmit - alma formájában. Maga beleharapott a semmibe, és azt mondta nekem, hogy a semminek édes az íze! Ha ezt el akarja hinni, ez a maga dolga. Képzelje, eddig százból ketten mondták azt, hogy itt nincs semmiféle alma. - Illúzió... - Illúzió, bizony.
Az élet valósága keveset számít annak, aki képzelete hatalmával uralkodik a tér és idő kettős királysága fölött.
Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.
A világban kibogozhatatlanul keveredik a hazugság és a valóság. Mint egy spirál, ami a nyers káosz köré csavarodik. De ha nem csüggedsz, egy napon biztosan megértheted majd a természetét, mert ez a spirál lényege. A rendszeresség.
Facebook
Pinterest