Idézetek a valóságról
A felismerés mindent közel hozott, valódivá tett, és együttérzése áttört a megrázkódtatás sűrű homályán.
Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket, A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában, S ez a legszörnyűbb dolog a világon.
Minden létezik, amiről beszélünk, csak legfeljebb rossz szóval illetjük őket.
Isten nem akarja, hogy az ember megtagadja a való élet érzéseit és tudatát, és túlságosan gyakran egy eszményi világ bizonytalan szemléletébe emelkedjék. Az effajta mámort a gőg és a tétlenség büntetéseként, őrület és dührohamok követik.
A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés.
A kitalált horrortörténetek segítenek elviselni a valódi szörnyűségeket.
Ébredj föl, vagy ha még álmodni jobb, Menj, álmodd vissza, amit álmodál, Mert a valóság csalt remény.
A néző lelkét nem az teszi gazdaggá, amit lát, hanem az, amit gondol és érez arról, ami szemébe ötlik.
Az ember eltökélten kívánhat magának valamit - esetleg éveken keresztül -, amíg tudja, hogy az a kívánság teljesíthetetlen. Ha viszont egy szép napon az előtt a lehetőség előtt áll, hogy a vágyálom valóra válik, akkor már csak egyet kíván: bárcsak soha ne kívánta volna azt a valamit.
Közönyöm az álmatlanság velejárója. Minden esemény olyan messzinek tűnik, mintha egy másolatról készült másolat másolata lenne. Az álmatlanság elhatárolt az élettől - kartávolságon kívül rekedt a valóság.
Én éppen ellenkezőleg élek, mint a zöm, mert én az illúzió világában éledek fel! Az úgynevezett ébrenlét számomra rémálom, enyhébb esetben tetszhalál!
Legyen az egy az az álom, amiért küzdesz és itt vagy a világon! Legyen a kettő az érzés, az a tűz, az a bánat és megértés! Hiába érzed az álmod, vérzik a világod! Kell még valami más. Legyen a tett ma a három! A te világod most vár rád, nem is gondolnád, három az egyben, és tiéd a valóság!
A valóság sosem ér fel az álmokkal.
Lassan már nem tudunk különbséget tenni egy katasztrófafilm és egy valóságos katasztrófa képei között. Mozista klisékben gondolkodunk. Bár ez a nyakunkba varrt világ harsogó, szembántó, hazug és penge, egyáltalán nem ellentmondás, ha ekként folytatom jellemzését: egyszersmind fekete-fehér. Sajnos, a klisévilág rabjai csak fekete-fehérben bírnak gondolkodni. Immunreakcióval fogadnak minden tőlük idegent, vagyis nem banálist.
Nem a "mi lett volna ha" sirámait kell nyögnünk, hanem a valósággal kell foglalkoznunk. Azzal, ami lett, mert bizonyos dolgokon semmiképpen sem változtathatunk, hát legalább igyekezzünk kihozni belőle a legjobbat.
Facebook
Pinterest