Daniel Quinn

Senki sem törődik azzal, hogy megmentse a világot, mert mindenki fütyül a világra.

Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban.

Az ember-gyerekek olyan földről álmodnak, ahol a hegyek jégkrémből vannak, a fák mézeskalácsok, a kövek pedig bonbonok. Egy gorilla számára Afrika épp ilyen vidék.

Lehetséges biztos tudással rendelkezni olyan dolgokról, mint atomok, űrutazás és gének, de nem létezik biztos tudás arról, hogy hogyan kellene élniük az embereknek. Egyszerűen nem áll rendelkezésre, s ezért nincs a birtokunkban.

Az elképzelések kipróbálásának módszere nem rossz mód arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell repülőgépet építeni, de végzetes lehet, ha azt akarjuk megtanulni, hogyan kell civilizációt építeni.

Az embereknek többre van szükségük, mint a puszta szidalomra, többre, mint hogy azt éreztessék velük, hogy hülyék és bűnösök. Többre van szükségük az Apokalipszis látomásánál. Szükségük van egy olyan látomásra a világról és önmagukról, ami ösztönzi őket.

Az ember soha nem rendelkezhet azzal a bölcsességgel, amivel az istenek a világ felett uralkodnak, ha pedig megpróbálja kisajátítani ezt, akkor az eredmény nem megvilágosodás, hanem pusztulás lesz.