Idézetek a valóságról
A valóság, amelyről beszélhetünk, soha nem csupán maga a valóság.
Senki sem annyira objektív, hogy feltevés és bizonyított tény között mindenkor különbséget tudjon tenni. Van, hogy valamiről azt hisszük, bizton tudjuk, de elszámítjuk magunkat, és visszatalálni sokszor minden, csak éppen nem egyszerű.
A házunkon kívüli világot sajnos nem tudjuk irányítani sem bombákkal, sem diplomáciával, de még szeretettel sem.
A pesszimizmus és az optimizmus leegyszerűsíti az igazságot. A probléma abban áll, hogy a valóságot olyannak lássuk, amilyen.
Mindent igyekszünk úgy értelmezni, ahogy jólesik, és nem úgy, ahogy valójában van.
Eljárunk vacsorázni, üzletről dumálunk meg politikáról, ami tök jól működik. De ott a különbség, hogy jónak látszik, vagy tényleg jó.
A titok éltető elem, természetesen kiválasztódó ellenmérge a valóság ciánkálijának.
Az ember legtöbbször a maga képzelgéseire haragszik, s aztán ott terem a valóság, s kiderül, hogy sokkal csenevészebb, sokkal törpébb, hogysem megérdemelné áldozatos haragunkat.
A fantázia mindig eggyel több lóerős, mint a valóság. A valóságban huszonnégy óra telik el egy nap alatt. A fantáziában huszonnégy nap telik el egy óra alatt.
Tudjál álmokra várni,
ahogy ők tudnak várni rád,
az éber csak így nem
csalja meg magát.
Igaz az, amit látunk.
Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.
A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad.
Tudja, az embernek a vérébe ivódik, hogy a dolgokat inkább a színpadi díszlet nézőpontjából közelítse meg, mintsem a valóság felől.
A szép is csúffá válhat
a csúf is megszépülhet
a jó bitangba mehet
a rossz nemeset szülhet.
A mocskos tisztulva él
a tiszta mocskolódik
álorcájuk mind lehull
- már látjuk a valódit.