Idézetek a vallomásról
Szeretem, ahogy van, amilyennek látom. Szeretem, szeretem. És ha egészen más, mint ahogy szeretném. Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.
A küzdés piszkát nem birom s te vagy a béke, háboruimból kivezetsz: szeretlek érte; utamon a halál felé vészfék szerelmed; melletted mindig jó vagyok, azért szeretlek.
Már úgy szeretlek, mint igazi ínyenc egy- egy étel nevét.
El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.
Úgy szeretem, hogy nagykabátban is vágynék vele-aludni.
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. A rémülettől görcsösen szeretlek. Elsorolom, hányféle iszonyat vár rám és rád, már arcunkba merednek. (...) Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, fordíts egyet a Göncöl-szekeren, szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen - s maradj velem.
Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni.
A szívem el van, ó, egészen andalodva, és imé, reszketeg, amióta veled éjelente, hajnalonta itt ímélezgetek.
Szólj, csak szólj, hallgatok, hallgatok a világ végeig, s várom a perceket, amelyekben engemet értesz! mert nekem már csak te vagy és nem is lesz soha másom: sem étel, sem ital, sem munka, sem élet...
Ő az égboltom Napja. Édessége, nőisége mindhalálig kell nekem. Övé az életem.
Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide.
Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged vágylak.
Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel, kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen.
Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase álmos - és hallgatom a szíved zajait.
Hogy szeretlek-e? A szívem közepe vagy! Úgy őrizlek benne, mint egy ékkövet! Nem megígértem, hogy sosem hazudok neked? Hogy szeretlek-e? Minden porcikámmal! A szívemmel, a lelkemmel, az agyammal. Minden sejtemet, a szellememet átjárja az édességed! Nincs számomra a világon más, mint te.
Facebook
Pinterest