Idézetek a vallomásról
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.
Csak egy halk sóhaj száll Szívem bársonyos partján. Te maradsz, s te voltál, Érted szívem úgy kalapál. Súgj egy titkot még, Mitől féltékeny az ég! Míg tart az örökké, Én csak veled lennék!
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok Néma barátod, rabszolgád vagyok, Alázatos és bizalmas barát, Aki nem kér semmit, csak néz és imád, És nem akar lenni, csak általad, Csak árnyéka annak, ami vagy.
Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok, csakhogy nem akarok.
Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Az emberek a sötétben mihez kezdenek Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed Együtt akarok lenni a sötétben veled.
Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak, Az tudja, hogy hibád mily rengeteg; Szívemnek jó, mit néma társa megvet, A látvány ellenére az szeret.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
Facebook
Pinterest