Idézetek a vallomásról
Varázsütésre a szívembe zártalak.
És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.
Nem tudok mást mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani, hogy jól döntöttél! Szeretlek, Gabby! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is, amilyennek a közös jövőt látom veled.
Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.
Szeretlek. (...) Azt nem tudom, hogy miért, de szeretlek. Azokon a csöpögős beceneveken akarlak hívni, amelyeket akkor használ valaki, amikor szerelmes, és nem érdekel, hogy mennyire hülyén hangzik, mert vámpír vagy.
Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.
Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám.
Te vagy a zene a néma csend után, Te vagy nekem a május délután. Te vagy a sziget az élet tengerén, Te vagy nekem a perc, mit vártam én!
A szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. (...) Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért.
És láttalak beteg babák szemében, Melyek, mint eltört mennybolt kékje, fájtak, És láttalak egy revolvergolyóban, Mely jobb volt hozzám mégis, mint az élet. Mert akkor is téged kerestelek!
Szívem a világ partjához csapdossa hullámait és könnyeivel írja rá nevét e szóval: - szeretlek!
Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikünk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi.
Sokszor gondoltam rád. Mindig is szerettem volna elmenni hozzád. És most itt vagyok: örülök, hogy találkoztam véled a halál küszöbén.
Csapom neked a szelet, hisz te, lám, Saját magadnak csapni nem birod, De szép fületlen, nem fülelsz reám, Versem neked kimondva is titok. De légy bár csonka, foltos és süket, Szívem mégis lakatlan nélküled.
Betege vagyok a szerelemnek a vágynak, az érintésed is éget amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy nem tudok én ma a filmre figyelni miattad olyan gyönyörű vagy.
Facebook
Pinterest