Idézetek a vallomásról
Szeretlek önzésből, kimondom; mert a midőn szemedbe nézek: egyszerre tűrhetőbb a sorsom s én kezdlek vigasztalni téged!
Azt gondoltam, hogy egyáltalán nincs szükségem férfira, mert bármikor magamra hagyhatnak, hogy lassan elsüllyedjek a fájdalom és a becsapottság mocsarában. (...) Abban a percben megváltozott a véleményem, hogy veled találkoztam.
Hosszan nézek el utánad, S mint örvény a víz alatt, Meg-megkapja és sodorja Lelkemet egy gondolat Tán utolszor láttalak most, Vagy ha látlak ezután... Csak most érzem, hogy szeretlek, Hogy szeretlek igazán.
Rólad szól minden reggel, Hozzád vezet minden út. A világ nélküled már semmit nem jelent, A világ nélküled, meghalt a szó és a csend.
Várlak a déli sugárban Várlak az éji sötétben Várlak a télben, a nyárban Várlak a földön, az égen.
Olyan vagyok, mint egy öreg ház, Ha nem fűtesz, tönkremegyek.
Én kevesekhez tartozom - de legalább keveseknek is.
Sohasem hiányoztál Annyira nekem Mint mielőtt Megismertelek volna.
Azt hiszem, hogy szeretlek; (...) De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Elengednélek, visszahívnálak, nagy vízben vetnék neked ágyat s fáradhatatlan tengerészed, kezemmel körülhajóználak. Amerre mennél, mennék utánad.
Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.
Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak; szívem pokol, megmutatom, hogy ég; de hisz tudod, választóvíz szerelmem, melyben megtisztul az érzékiség. Nekem szabad egyedül Érted égnem; mindenki bűnös, ha kíván, csak én nem.
Tudom, hogy egyszer újra találkozni fogok Kyjal, és két csók között a fülébe suttogom a leírt szavakat. Akkor egyszerre feltámadnak majd a semmiből, a hamuból, és újra élettel teli, hús-vér szavakká válnak.
Ki helyett szeretsz te engem? Mondd, kit látsz te bennem? Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál: Nem az, aki hív, nem az, aki vár, Nem az, kivel ébredtél, Nem az, kivel álmodtál.
Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz szerelemmel úgy, mint király a koronáját, szegény a kenyerét szeretlek úgy, hogy beteg és szomorú vagyok tőle s óvnám magam, ha lehetnék még valaki nélküled.
Facebook
Pinterest