Idézetek a vallomásról
Ha eljövend a búcsúóra, Ha majd e szív végsőt dobog, A percben, mely létem kioltja, Majd akkor is rád gondolok.
Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek, Ágnes.
Szerettem és azóta is hiányolom életjel-érintéseidet, azt, hogy valahányszor elmentél mellettem, megsimogattál valamimen, egyszerűen csak érzékeltetve: látod ám, hogy ott vagyok, engem látsz és nekem örülsz.
Én abban hiszek, hogy amit el akarunk érni, azért keményen meg kell dolgoznunk. Épp ezért tudom, hogy nem fogjuk elveszíteni egymást (...). Az egyetlen, amit nem lehet elkerülni, az a halál. Minden mást le lehet győzni, ha elég erősek vagyunk.
Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20, 40 vagy 50 év múlva. Nem tudom, kivé válunk. Nem tudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. Millió dolog van, amiről fogalmam sincs. De egy dolog holtbiztos; hogy szeretem őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig.
Harmat ragyog a virágon. Csak most ne Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe! Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el, Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel. Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet, Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret.
Egy szava - egy egész világ, egy egész gondolatok világa, amelyben bolyongok, és édes tévelyedéssel bolyongok... Minden kicsinység becset nyer, ha arra tartozik, akit szeretünk. Egy kéznyomás nagy és nyomós történet... egy mosolygás szívet rezgető látás... egy csók mennyei gyönyörűség...
A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörűség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat - Ő.
Csak azt akarom mondani, hogy kedvesebb vagy, mint reméltem, és sokkal jobb szerető, mint álmodtam.
Bárhová nézek te vagy akit látok egységben élünk miként az átok beszélem veled e hétvégi nyelvet minek keresni szerelemben elvet.
Túl rajtad és túl magamon fölemelsz mégis szabadon, mert nincs utam, nincs más utad, a vérképem is kimutat, keserűség, téboly pedig igazsággá nemesedik: túl szégyenen, túl vágyakon enyém maradsz, mint fájdalom.
Rosszat hallani tőled, az is többet ér, mint levegőnek lenni előtted. Évekig gyakoroltam, hogy levegő vagyok a szemedben. Pocsék halmazállapot. Idegen életforma, nekem nagyon idegen, mégis elviseltem.
Nem szeretlek (...), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.
"Igen", ami nálam, "nem", tenálad. Én vagyok a fojtó vágyak vágya, Én vagyok a beteg szerelem, Én vagyok az örök bús könyörgés, És te vagy a jeges vágytalanság, Te vagy az ős szerelemhijasság, Te vagy a nagy szent könyörtelenség. Én csupa "igen", te csupa "nem"!
Ajka, melyet a szerelem Formált, azt súgta: "Gyűlölöm!" S imádtam én, reménytelen (...) "Gyűlölöm" - ily szót odavet, Majd így vált meg: "Nem kegyedet!"
Facebook
Pinterest