Idézetek a természetről
A természet az élet kimeríthetetlen forrása, a természet nagy temető, minden pillanat tömegsírja.
A világbölcselet útja a természet dallamának lejegyzése, és nem azért, hogy utána uralhassuk a természetet, hanem hogy szolgáljuk őt, és nem kényszerrel, hanem utánzással.
A tél az alvó magvak, a halálban nyugvó, új születésre váró lélek ideje.
Nehéz elhinni, hogy amiben eltévedve egyszer sötétedésig bolyongtunk, az most valahány tonna leveleitől, gallyaitól és élővilágától megfosztott, méretre fűrészelt ipari nyersanyag.
A betegekkel szerzett valamennyi tapasztalatom alapján feltételek nélkül állítom, hogy a friss levegő után a fényre van a legnagyobb szükségük, hogy a zárt szoba után a sötét szoba viseli meg őket a legjobban, és hogy nem egyszerűen fényre vágynak, hanem szabad napfényre... az emberek azt hiszik, hogy az csak a hangulatukra hat, de koránt sincs így. A nap nem csupán festő, hanem egyben szobrász is.
Néha, ha az ember igazán odafigyel a kavicsokra, megtudhat tőlük dolgokat az óceánról.
Hold. (...) És azt mondod, az nem olyan fényes, mint a Nap? Igazán furcsa. Sokkal ésszerűbb lenne, ha este világítana az erősebb fent, nem nappal, amikor amúgy is látni.
A napsütés (...) mindenkit újratölt, mint egy égi akkumulátor, ami a legzárkózottabb beteg arcára is mosolyt csal és aktívabbá teszi, mint zárt környezetben.
Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.
Az ember és a természet egysége valamiféle ősi, megbonthatatlan kapocs, amely, ha részese lehetsz ennek az élménynek, lélekben visszavisz a gyökerekhez.
A természet olyan, mint egy szimfónia, amelyet csendesen vezényelnek.
A természet a működésében a legkisebb erőt alkalmazza. A fű nem igyekszik nőni, épp csak nő. A hal nem törekszik úszni, épp csak úszik. A virágok nem akarnak nyílni, egyszerűen kivirulnak. A madarak nem próbálnak repülni, hanem repülnek. Ez a bennük rejlő természet.
A természettudományban a legfigyelemreméltóbb felfedezések általában egyúttal a legváratlanabbak is, ahol nem csak a meglévő tudásunkat terjesztjük ki némileg, hanem valami merőben új dologra is bukkanunk. Ennek az az oka, hogy a természet sokkal leleményesebb, kifinomultabb és választékosabb, mint az ember.
A természet fütyül az esztétikára; bánja is, mit látunk mi benne rútnak vagy szépnek!
A természet kimeríthetetlen és korlátlan lehet még akkor is, ha működése csak néhány alapelven nyugszik.
Facebook
Pinterest