Idézetek a természetről
A fák vándorlásával az erdő folyamatosan változik. És nem csak az erdő - az egész természet. Sok esetben ezért sem sikeresek az emberek bizonyos tájak megőrzésére tett próbálkozásai. Amit mi látunk, az mindig a látszólagos nyugalmi állapot egyetlen röpke epizódja. Az erdőben ez az illúzió szinte tökéletes, hiszen környezetünkben a fák a leglassúbb szerzetek közé tartoznak, így aztán a természetes erdő változásai csak sok emberi generáció során válnak megfigyelhetővé.
Miért sokkal nehezebb számunkra a növények megértése, mint az illatoké? Az evolúciós történet az, ami nagyon hamar elválasztott bennünket a növényvilágtól. Összes érzékünk egészen másképpen működik, úgyhogy alaposan meg kell dolgoztatnunk képzelőerőnket, hogy legalább valami halvány fogalmunk legyen arról, mi zajlik a fákban.
Kedvelem a facsúcsok mély zöldjének és felette a sugárzóan kék égnek a kombinációját. Ez maga a természeti idill, mindamellett remekül pihentet is. Így látják ezt a fák is? A válasz talán ez lehetne: is-is. Kék ég, vagyis sok napsütés, nos, ez a bükkök, a lucfenyők és más fajok számára is biztosan kellemes. Ugyanakkor számukra ez a szín nem annyira romantikus vagy megnyugtató, ellenkezőleg, ez a startjelzés: "Kinyitott a büfé!" A felhőmentes égbolt nem jelent mást, mint a legnagyobb fényintenzitást, ezzel pedig optimális feltételeket a fotoszintézishez.
Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket.
A természet a mi bűneinket is képes kiheverni, és a környezetrombolás nem feltétlenül egyirányú utca.
Bimbó és hervadás a rózsának csupán a sorsa, de amikor teljes pompájában kibomlik, s messzire sugárzik illata, akkor igazán Rózsa!
A természet megszeretéséhez nem feltétlenül trópusi őserdőkön át vezet az út. Szép az szerényebb környezetben is. Csak látni, értékelni kell megtanulnunk.
Azok, akik virágokkal dolgoznak, általában boldogok.
Minden történés természeti, ha hiszünk benne, ha nem.
Nem szeretjük, ha vad. Nem szeretjük, ami nincs megszelídítve. Megszállottjai vagyunk az irányításnak. Szóval leromboltuk az egész bolygót, és büszkék vagyunk arra, hogy létrehoztunk hülye nemzeti parkokat, a hülye parkőrökkel és sapkáikkal, hogy védjék azt, ami már elveszett. Miért? Mert félünk. A dzsungel mutatja meg igazán, hogy kik vagyunk. Senkik vagyunk.
A dzsungelben a folyó a legjobb barátod.
Akármennyire leköti is az embert a gyereknevelés, néha, amikor van egy kis ideje és elgondolkozik, rájön, milyen sokat mulasztott - a karrier szempontjából... de érzelmileg is. (...) Igenis lehet egy kicsit önző néha az ember, gondolhat magára is.
Be szép a Természet! Ki ne szeretné benne az ártatlanságot, mivel azt szeretetre méltónak hiszik a leg-gonoszszabbak-is.
A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké.
Nem szabad elszakadni a természettől, annak törvényei szerint kell élni.
A fák vándorlásával az erdő folyamatosan változik. És nem csak az erdő - az egész természet. Sok esetben ezért sem sikeresek az emberek bizonyos tájak megőrzésére tett próbálkozásai. Amit mi látunk, az mindig a látszólagos nyugalmi állapot egyetlen röpke epizódja. Az erdőben ez az illúzió szinte tökéletes, hiszen környezetünkben a fák a leglassúbb szerzetek közé tartoznak, így aztán a természetes erdő változásai csak sok emberi generáció során válnak megfigyelhetővé.
Miért sokkal nehezebb számunkra a növények megértése, mint az illatoké? Az evolúciós történet az, ami nagyon hamar elválasztott bennünket a növényvilágtól. Összes érzékünk egészen másképpen működik, úgyhogy alaposan meg kell dolgoztatnunk képzelőerőnket, hogy legalább valami halvány fogalmunk legyen arról, mi zajlik a fákban.
Kedvelem a facsúcsok mély zöldjének és felette a sugárzóan kék égnek a kombinációját. Ez maga a természeti idill, mindamellett remekül pihentet is. Így látják ezt a fák is? A válasz talán ez lehetne: is-is. Kék ég, vagyis sok napsütés, nos, ez a bükkök, a lucfenyők és más fajok számára is biztosan kellemes. Ugyanakkor számukra ez a szín nem annyira romantikus vagy megnyugtató, ellenkezőleg, ez a startjelzés: "Kinyitott a büfé!" A felhőmentes égbolt nem jelent mást, mint a legnagyobb fényintenzitást, ezzel pedig optimális feltételeket a fotoszintézishez.
Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket.
A természet a mi bűneinket is képes kiheverni, és a környezetrombolás nem feltétlenül egyirányú utca.
Bimbó és hervadás a rózsának csupán a sorsa, de amikor teljes pompájában kibomlik, s messzire sugárzik illata, akkor igazán Rózsa!
A természet megszeretéséhez nem feltétlenül trópusi őserdőkön át vezet az út. Szép az szerényebb környezetben is. Csak látni, értékelni kell megtanulnunk.
Azok, akik virágokkal dolgoznak, általában boldogok.
Minden történés természeti, ha hiszünk benne, ha nem.
Nem szeretjük, ha vad. Nem szeretjük, ami nincs megszelídítve. Megszállottjai vagyunk az irányításnak. Szóval leromboltuk az egész bolygót, és büszkék vagyunk arra, hogy létrehoztunk hülye nemzeti parkokat, a hülye parkőrökkel és sapkáikkal, hogy védjék azt, ami már elveszett. Miért? Mert félünk. A dzsungel mutatja meg igazán, hogy kik vagyunk. Senkik vagyunk.
A dzsungelben a folyó a legjobb barátod.
Akármennyire leköti is az embert a gyereknevelés, néha, amikor van egy kis ideje és elgondolkozik, rájön, milyen sokat mulasztott - a karrier szempontjából... de érzelmileg is. (...) Igenis lehet egy kicsit önző néha az ember, gondolhat magára is.
Be szép a Természet! Ki ne szeretné benne az ártatlanságot, mivel azt szeretetre méltónak hiszik a leg-gonoszszabbak-is.
A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké.
Nem szabad elszakadni a természettől, annak törvényei szerint kell élni.