Idézetek a szomorú szerelemről
Azt olvastam valahol, hogy ha az ember meghal, akkor a lelke kiszáll a testéből, és látja a földi porhüvelyét. Bár én fizikailag nem haltam meg, a lelkem mégis elhagyta a testemet és kissé távolabbról figyelte a történéseket. Bence ugyan fel sem állt az asztaltól, mégis puszta kézzel kitépte a szívemet, a földre dobta és megtaposta. (...) A testem kibotorkált a dolgozószobából és megtámaszkodott a folyosó falánál. Most hogyan tovább?
A szüntelen halálvágy és a kapaszkodás az életbe - csak ez a szerelem.
Ah! csábító szerelmek kínjai sodortak felém napot, éjszakát - egymáshoz futni vagy kisiklani: örömmel egyik út sem itat át.
Lehet, hogy azért maradtok együtt, mert egyikőtök sem tudna találni egy másik embert a világon, akivel ilyen édesen tudnátok kínozni egymást. Ha mindketten mazochisták vagytok, akkor ez egy remek helyzet.
- Értem, miért mondják azt, hogy szerelembe esni. Mert olyan érzés, mint a zuhanás. És lezuhanni egy szikláról nem jó. Ismered a Road Runner-t? - Mindig túléli. - Mert rajzolva van! Ha élő lenne, összetörné minden egyes csontját.
Ha bárkit feleségül vennék, te lennél az. De ha feleségül jönnél hozzám, az tönkretenne téged. Sosem tudnám megadni neked, amire vágysz. Minden nap egy kicsit meghalnál, és én belehalnék abba, hogy végig kell néznem.
A lány imádta ezt az eleinte-állapotot, a randevúzgatást, a mélységes szempillantásokat, amikor elmesélik egymásnak a gyerekkorukat, sokat járnak moziba és színházba. Imádta a hatalmas sétákat, az első csókokat, az első közös ébredést. Aztán mindig kicsit unatkozni kezdett. Már nem volt olyan fontos, hogy megmutassa a régi babáit, a tablóképeit, sem az, hogy elmesélje, mi történt aznap a munkahelyén. Egy ponton túl észrevette, hogy a randevúzgatással járó összes mindenfélét éppúgy unja, mint a munkáját, hiszen éppen ugyanazokat a sablonokat játssza újra meg újra.
Hiába minden, jöhet akár egy maharadzsa is, nem segítene rajta, hiszen nem létezhet olyan ember, akivel úgymond egy életet leélne, mert neki nem is a férfiakkal van alapvetően problémája, hanem az élettel magával.
Nem tudom, hol csúszott el. És nem kellene, hogy érdekeljen. Felhívhatnálak. Átölelhetnél. Úgy múlunk el, hogy át sem öleltél? Mindig valami hiba van abban a módban, ahogyan szeretek. De tudod, ha még téged sem szabadott úgy szeretnem, ahogy szerettem volna, hát akkor én tényleg nem kívánom ezt a világot élni.
Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel és soha nem szelídülő indulatosságommal, találd ki, hiszen szeretsz, találd ki, hogy van valami, amit nem tudok kimondani.
Egy régi szerelem vacog utánam. Sietésemben elmaradt az úton. Most hallom valahonnan, megállok, a torkomban befelé zokog a világ.
A társas magány érzelmileg ugyanolyan stressz, mint a valódi egyedüllét. Bár a ténylegesen egyedül élők azt szokták gondolni, hogy azért jobb azoknak, akiknek egy közös lakáshoz van kulcsuk, ez sokszor nem így van.
Hallottam már, hogy a szerelmet a tűzhöz hasonlítják. De ez nem igaz. Ha megérintjük a lángot, elkapjuk a kezünket. A fájdalom hirtelen és gyorsan ér, de azután el is múlik. A szerelem olyan, mint a jég. Észrevétlenül kerít hatalmába, lopva telepedik meg a testben, lebontva a védőgátakat, elfoglalva a szervek legrejtettebb zugait is. Nem forrósághoz, fájdalomhoz vagy égéshez hasonlít, hanem inkább egyfajta belső tompultsághoz, mintha maga a szív keményedne meg és változtatná az embert kővé. A szerelem öklébe zár, és olyan erővel szorít, hogy attól sziklák hasadhatnak ketté, hajótestek roppanhatnak össze. A szerelem feltörheti az útburkolatokat, porrá zúzhatja a márványt, lefonnyaszthatja a faágakról a leveleket.
Vigyázz, nehogy rabul essen a szíved, mert a végén még a többi testrészed is arra a sorsra jut. Sőt, ami a fejedet illeti, azt még el is veszítheted. Az pedig nem lehet majd úgy orvosolni, mint azt a bizonyos összetört másik szervet.
Tudod, még térdre nem eshetek, örök lázadó vérem dermedne meg. Habár tükrébe karcolnám ajkad vonalait, és a hajnali harmat izzó párája égetné számra, hogy szeretlek, de ezt senki ne lássa.
Szeretlek még, most hazudnom kár, egy álom, ami neked is jár. Ha hazudnom kell, hát ne ébredj fel! Ez egy álom, amit nem érhetsz el.
Facebook
Pinterest