Idézetek a szakításról
Az egypuszi az sietős mert nincsen idő többre vagy mondjuk szakítófélbenlevős és lehet hogy örökre ott marad az arcodon mint egy utolsó emlék.
Az uccsó puszi fáj az arcon sírsz tőle és heget hagy mert akarod őt örökre.
Én jöttödre vártam, s te megérkeztél. Jöttödre vártam, s tudtam, aki érkezik, tovább is áll. S hogy a kettő között a szívemen áthaladtál? Részemről a szerencse.
S tudom, bár elváltunk örökre, És hozzád többé nincs jogom: Ki nem szakítalak szívemből, S emléked' áldom és nem átkozom.
Hazajöttem azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtalak magamból. Nem sikerült.
Van konfliktus, aminek egyszerűen nincs megoldása. Holtpont, ahonnan nem lehet tovább lépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Míg élek, sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad, de tanultam belőle. (...) Ha nem adok meg mindent, akkor nem szabad találkoznom olyan nővel, aki nem elégszik meg azzal, ami kevesebb az egésznél.
Meg kell nyomnod a "Törlés" gombot azon a fájlon, amelyen te vagy és ő. Majd utána be kell lépned a kukádba, és a "Végleges törlésre" kell kattintanod.
Az a tény, hogy válófélben vagy, nem változtatja meg azt a másik tényt, hogy csodálatos éveket töltöttetek el együtt.
Minden kudarc, minden szakítás egy kis halál. De nem szabad sokáig haldokolnunk, mert ahhoz túl rövid az ittlétünk. Új életet kezdeni, újjáépíteni viszont csak sík terepen lehet, földig kell rombolni mindent. Háziasszonyok nyelvén ezt nagytakarításnak hívják. Kifelé mindent, ami akadályoz a rendrakásban.
Én vállalom az újat és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül, De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül.
Reggelig maradnék, mert rendes akarnék lenni és a számodat is elkérném, de aztán a kocsiban első dolgom lenne kidobni az ablakon és két hétig keresnéd magadban a hibát, ami nem lenne jó, mert a hiba az bennem van.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.
Nem volt se megoldás, se magyarázat, csak iszonyatos napok és hetek. A titkot még csak megosztani se lehetett senkivel, törhette az ember a fejét, mért kezdődik meg valami, ha abbamarad, s mért lesz ilyen szomorú és érthetetlen vége?
Valakit be kell hogy engedj, S bár nem szégyen néha nem érteni, De van, amit el kell hogy engedj, És van, hogy neked kell vitorlát bontani.
Tudomásul kellett vennie, hogy elszakadtak egymástól, két külön kirakós két külön darabja lettek, és a világon semmi nem fogja már összeilleszteni őket.
Facebook
Pinterest