Idézetek a szakításról
Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni, Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
S valami fáj mindkettőnknek, Neked a bűn, nekem a vád. Pásztoróra kéje helyett Szellemóra!... isten hozzád!
Hála azoknak, akik elhagytak. Bántott - nem én bántottam.
Egyedül feküdtem le, miután otthagytam egy férfi meleg ágyát. Egy férfiét, aki szeretett, és akit szerettem. Egy férfiét, aki emiatt többé nem vette fel a telefont. Egy férfiét, aki, miután tizenhárom éven át próbált megismerni és megérteni mindent velem kapcsolatban, ezen a ponton feladta, és már meg sem akart ismerni.
Nagyon fáradt és magányos lettem, és nagyon fájt a szívem a hazugságtól. Hazugság volt, hogy jobban érdekel egy sor semmi-kapcsolat senki-emberekkel, mint egy valami-kapcsolat Valakivel. Aznap reggel még emlékeztettem magam, hogy az éjszakai érzést soha ne felejtsem el. És azt sem, micsoda esztelenség volt a ház melegét a hideg éjszakára váltani. Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.
A nők, ha elhagyják őket, sűrűn emlegetik az emberi érzéseket, de ők maguk oly egyszerűen hagyják faképnél a férfiakat, mintha egy követ dobnának a kútba. Volt, nincs, a loccsanást se hallotta senki.
Ne gyere többé! Ez a mondat egyszerű és egyértelmű, mint a pofon, a férfiak mégsem igen értik.
Nekem ez a világ túl nagy, túl sötét és túl sok lesz, ha itt hagysz.
S elhagytál! És elszállt véled Szerelmem is, mint az álom, Kék virágom, kék virágom! Mégis szomorú az élet!
Gyűlölöm magam, hogy hagytalak elmenni, És iszonyat rosszul érzem magam miatta, De azt hiszem, a karma már vissza is adja, Mert most én vagyok az egyetlen, akinek fáj!
Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek. Mert nem szerettem én még senkit így előtted, és nem tudok utánad szeretni senki mást.
Válni kell. Kolonc koloncot nem visel, önvédelemből hagylak el s fel nem cseréllek senkivel. Válni kell. Én nem hiszek - te nem hiszel, a szív nem nézi, mit cipel, csak éppen már nem bírja el.
Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal, ne ha már végzett ezer törpe bánat; de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj, a legkeserűbb ízt, mely éri számat; és semmi lesz a gond, ha rám pereg, ahhoz képest, hogy elveszítelek.
Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. (...) Hűvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú.
Kevés lehangolóbb dolog van az életben, mint végignézni, hogy elmegy az az ember, aki épp elhagyott téged. Figyelni az egyre növekvő távolságot köztetek, míg nem marad semmi, csak az üresség és a csönd.