Liane Moriarty

Az a tény, hogy válófélben vagy, nem változtatja meg azt a másik tényt, hogy csodálatos éveket töltöttetek el együtt.

Én bizony meg akarom választani azt, hogyan és mikor hagyom el ezt a világot. A méltóságról szól ez a történet. Az irányításról.

Egy idő után az embereknek fel kell adniuk az álmaikat. A becsvágyó balett-táncosoknak idővel el kell fogadniuk, hogy a testalkatuk nem alkalmas balettre. Még csak nem is sajnálja őket senki. Találjanak maguknak egy másik munkát! (...) Ilyen az élet.

A házasság szerelem. A szerelem vak. Így a házasság vakoknak való intézmény.

Mindannyiszor nemet mondtam, ha egy fiú érdeklődést mutatott irántam. Talán hiba volt, talán nem, de a tapasztalataim alapján a házasság sem leányálom. Így legalább nem kell vacsorát főznöm, ingeket mosnom, nem kell eltűrnöm, hogy egy férfi mondja meg, hogy mit tegyek.

Néha az embernek elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy új irányba terelje az életét.

Talán megeshet néha, hogy jól jön a közvetlen környezetünkben bekövetkező haláleset. Fő a pozitív gondolkozás!