Idézetek a sorsról
Sose becsüljétek alá a végzet hatalmát, mert amikor a legkevésbé várjuk, a legapróbb dolog beindít egy láncreakciót, ami megváltoztatja az életünket.
Ne keresd a bajt, az már amúgy is keres téged.
Az embert viszi a sors.
Menny. Pokol. A pokol tornáca. Senki nem tudja, hova tart. És azt sem tudja senki, hogy mi vár rá, ha odajut. De egyvalamit tudunk, teljes bizonyossággal: hogy vannak pillanatok, amik máshová repítenek. Vannak mennybéli pillanatok a Földön. Egyelőre talán csak ennyit kell tudnunk.
A sors nem kényszeríti az embereket arra, hogy elszakadjanak egymástól, sőt ellenkezőleg, inkább összehozza őket. Az, ami valóban szép volt eddigi életemben, mind véletlenül került az utamba. Az is véletlen volt, hogy veled találkoztam, ám nyomban felismertem benned a sorsomat.
S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyűlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást.
Jobb, ha nem azért imádkozunk, hogy könnyebb terheket kelljen hordoznunk, hanem azért, hogy legyünk erősebbek az elviseléséhez.
Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap!
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?
Rossz helyre születtem, nyilvánvalóan rosszkor, penetráns csillagzat alatt! Hogy utálom a sorsomat! Úgy tudnám őt képen köpni!
Talán nem te választottad ezt a pillanatot. De úgy tűnik, a pillanat téged választott!
Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.
Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más? De hát nem történik.
"Ha nincsen pénz, ád az Isten!..." - És ilyen volt minden elvünk, Nem gondoltunk soha arra, Hogy a sorssal harcra keljünk. Gazdag szívvel, víg kedéllyel Fittyet hánytunk a világnak, Ölelkező lelkeink tán Nem is itt a földön jártak.
Ahol az ember nem tud életben maradni, ott az istenek se boldogulnak.
Facebook
Pinterest