Idézetek a sorsról
Amíg alszod álmodat, addig is mozognak az élet szálai, ahogy hagytad a fonalat, a sorsod azt csendben továbbszövi.
A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.
A nagyanyám megtanított olvasni a jelekből, és számomra a jel egyáltalán nem volt olyan világos. A fények beborították az egész égboltot, kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Hol arat majd a halál, vajon hová sújt le a pusztulás pörölye? Arra a világra, amelyet elhagytunk, vagy arra, amely felé épp hajózunk?
Láttam a múltját. Láttam a jövőjét. Tudtam, hogyan ragadja majd magával a halál, s a frissen szerzett tudás terhe ólomsúlyként nehezedett rám. A nagyanyám mindig azt mondta, soha nem szabad elárulni senkinek, mi módon leselkedik rá a halál. A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt.
Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek.
Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. Van, ki erre, van, ki arra esküszik; te egyik módszert se vesd be, csak hallgass a szívedre!
Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.
Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.
Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
Vannak esélyhelyzetek, melyeket nem egyszer, hanem ezerszer is átélünk, és életeink végéig emlékezünk rájuk.
Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült.
Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó láng - én megyek utána! Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.
Mindenkinek megvan a maga végzete. Az egyetlen lehetőség, hogy követi és elfogadja azt, bárhová vezet is.
Miféle büntetést eszelsz ki a magad számára, hogyha elfecsérled magad? S ha te nem is találod ki, akkor is elér a büntetés, mert az életed megkeseredik, és a sors már megjelölt; soha semmire sem mehet az a férfi, aki hűtlenül eltékozolta magát.
Itt áll az út, de le van zárva. Vajon a pokolba vinne vagy a mennyországba? Érzem a súlyát, de nem elég tiszta, hogy keresztültörjek vagy forduljak vissza. Fájdalom, könny és évekig éjjeli szerelem, mosoly éltető fénnyel, mit hoz a sors, sohasem látod, de bármerre vezet, végig kell járnod!
Facebook
Pinterest