Bohumil Hrabal
1914. március 28. — 1997. február 3. cseh író
A betegség repülővel jön és gyalog távozik.
Bizonyos foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.
Életem... olyannak tetszett, mintha valaki mással esett volna meg. (...) Csakhogy ehhez az életregényhez kizárólag nekem volt kulcsom, életem egyetlen tanúja én magam voltam, még ha az én utam elejét és végét is újra meg újra benőtte a gaz.
Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.
A győzelem érzése a legfontosabb, mert ha az ember kishitűvé válik, vagy hagyja, hogy elcsüggesszék, akkor élete végéig ilyen marad, és sohasem szedi össze magát.
Most kell tevékenyen jót tennünk másokkal, s nem a túlvilágon.
Szókratész és Krisztus egyetlen sort sem írt le, s látják, a mai napig megmaradt a tanításuk, ezzel szemben mások minél több könyvet adnak ki, annál ismeretlenebbek, ez, kérem, a történelem összeesküvése.
Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült.
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.
Önmagunk megismerésének legáltalánosabb módja a macskajajos állapotban utólag mindig kielemzett részegség.
Facebook
Pinterest