Idézetek a sorsról
Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül.
Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.
A növények megtalálják a helyüket. Forróságban az egyik, kövek között. A másik félig hó alatt, dermesztő szelekben. Amelyiknek nem jár, az esőt sem kéri. Panasz nélkül tudják a rájuk szabott leckét. Igen. Ezen múlik talán minden. Felismerni a senki másra nem érvényes, az abszolút kiszabott, személyre szóló utasítást.
Alig érdemes élni. Alig érdemes. Amikor még gyerek voltam, annyira hittem, hogy én valami különlegeset tudok. Hogy csak rám várnak, hogy engem meghallgassanak, és mindenki el lesz ámulva, hogy erre még nem jött rá az emberiség. Pedig hát semmi sincs. Néhány üzekedő baromnak eszébe jut, hogy gyereket csináljon, mert közben néhány percre jó nekik, aztán ez a gyerek növekszik, teletömik hazugsággal, ha pechje van, lemészárolják, ha szerencsés, magától rohad meg előbb-utóbb.
A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire.
A hatalmad megvan hozzá, hogy elfuss a végzeted elől, de a barátaid iránti érzéseid nem engedik ezt.
Ha az emberek sorsát az istenek határozzák meg, akkor tuti, hogy szadisták.
Őt szerettem első szerelemmel, Érte gyúltam őrült gerjelemben, S haj, a végzet elszakaszta durván, Elszakaszta mindörökre tőle!
Ha a végzet felnyit előttünk egy ajtót, mindig becsuk egy másikat.
A jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem. Ahogy lesz, úgy lesz, Bárhogy lesz, úgy lesz.
A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
Hiába vagy gazdag, Ha az égiek leszavaznak, A kocka, ha el van vetve, Te meg a föld alá temetve.
Dacolhatok még, Isten, véled is. Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
Azt ne feledd, ahogyan cselekszel, olyanná válsz, s amilyenek vágyaid, olyan lesz végzeted, tehát így élj!
Az ember jó esetben kétszer születik, és ha szerencsés, csak egyszer hal meg... - ellentétben az istenekkel, akik egyszer születnek és halhatatlanok! A kétszeri halál egyetlen élet alatt a létező legnagyobb rossz. Akkor hiába az elszántság, mert szégyenünk kirántja lábunk alól a talajt.
Facebook
Pinterest