Idézetek a sorsról
Mi van, ha ez nem az az életünk, ami eredetileg lenne? Mi van, ha volt valami más életünk, és valamiért megváltoztattuk?
Az ember nem azt kapja, amit érdemel, hanem amit kap.
Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
A pokol ott kezdődik, ahol megszűnik a remény.
Térj észre, különben sorsod megpecsételődik!
Olyan dolog nem létezik, hogy megíratlan élet, csak amit rosszul írnak meg.
Én vagyok a menny kardja, s Isten a kéz, mely forgatja!
Ha valaki keresztezi az utunkat, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek.
Úgy tűnik, a sors azokat segíti, akik teljes elszántsággal ki tudnak tartani valami mellett.
Semmi sem történik ok nélkül, még ha ezt nem is lehet azonnal felismerni.
A körülmények halomra dönthetik a legszilárdabb elhatározásokat is.
A véletlen nem részesíti az embert jóban vagy rosszban, csupán alkalmat ad neki ezekre.
A fontos dolgok inkább odajönnek hozzánk, ahol vagyunk, ha engedjük; ha befejezzük a görcsös próbálkozást, és csak hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek úgy, ahogyan meg kell történniük.
Mindenki azt hiszi, hogy találtunk egy elfeledett lovat, és rendbe hoztuk. Pedig nem. Ő hozott helyre minket. Mindannyiunkat. És a magunk módján egymás életét is rendbe hoztuk.
Ha az ember látja sanyarú sorsának végét, zokszó nélkül viseli az utolsó csapásokat.
Facebook
Pinterest