Idézetek a sorsról
Amikor megszületsz, egy új csillag kigyúl. Üzen az égi jel, egy élet elindul. De mert az égen is kevés a hely, Ezért egy másiknak mennie kell, S hullnak a Csillagok!
A Jóisten is milyen, ha egyszer szükség volna rá, ilyen! Hallgatásba burkolózik tehetetlenül, hagyja, teljen be minden igazságtalanságával a sors!
Azt mondják, amikor egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Csakhogy ők nem laktak az én házamban. Itt ugyanis a legtöbb ajtó mögött, amit kinyitottam, mindig valami félelmetes dolog rejtőzött.
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Mindannyian a véletlen kezében vagyunk, és ő úgy bánik velünk, mint a sakkfigurákkal, ha akar, lelök a tábláról, ha akar, egymás mellé tol bennünket (...). A véletlen kormányoz mindent, a háborút is, a szerelmet is.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Az életben rendszerint nem választhatjuk meg sorsdöntő pillanataink időpontját. Ha elkövetkeznek, ott kell állnunk, hogy szembenézzünk velük, akármilyen állapotban vagyunk is.
Az élet kockázatokkal jár. Soha nem törekedett steril életre, sem arra, hogy mindenáron elkerülje a létezéssel járó nehézségeket. Bizonyos értelemben véve a sorsban hitt. Szerinte a dolgok akkor történnek meg, amikor meg kell történniük, s az embernek az a dolga, hogy átélje azokat.
A végzet: bizonyos emberi alkat találkozása a történelemmel.
Néha azt hisszük, hogy tudjuk, mi történik velünk. Aztán kiderül, hogy valaki átírta a forgatókönyvet.
De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell, nékem meg várni rád.
Igazán nem tudhattam, mit cselekszem, hisz még négyéves valék. Én nem tudtam, mit cselekszem, de tudta a mindent tudó, mindent látó Isten, hogy mit cselekszik, amikor anyókát hosszú sínylődéssel jutalmazá.
Vannak megpróbáltatások, amelyeket sohasem kellene embernek elviselnie, olyan kegyetlenek, s annyira ellentmondanak azoknak a magasztos értékeknek, amelyekért annyi esztendeig élt, s amelyeknek tiszteletére az emberiséget nevelte.
Amikor az ember legjobban szurkol, akkor, mintegy csúfságból, majdnem hogy jól jár; de amikor semmi rosszra nem gondol, akkor jön a csapás.
Az élet különös. Soha nem lehet tudni, kire milyen sors vár, hogy egy átlagos nap végén mi következik be.
Megváltozunk akkor, ott és úgy, miként az számunkra kijelöltetett.
Facebook
Pinterest