Idézetek a sorsról
Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön. Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak, mily büszkén, mégis mily esendőn!
Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát.
Ha a sors feltűnően bőkezű valakivel, biztosan akad valahol egy feneketlen kút, amely az illető összes álmát elnyelheti.
Fogadd el a sors akaratát, és szeresd azokat, akiket a sors az utadba vezérel, mégpedig teljes szívedből!
Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, s a jövő előre nem látható.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.
A sors kegyetlen zsarnokunk, Haragja akkor sújt le mindig, Amikor boldogok vagyunk.
Az életben minden a sors építménye, beékelődve az idő falaiba. Ne nézz gyászos képpel a múltba, mert soha többé nem jön vissza.
Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.
Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják.
A margónak is csak a margóján: szegények, szentek közt íródik, csupasz lények között fogalmazódik megfoghatatlan életem...
Minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.
Ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; (...) ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, (...) akkor mi magunk vagyunk a sors.
Nyugodt életet kívántunk, s bár sorsunk többet adott, hiányzott csókunkból a köznapok üdve-terhe, a próbált szeretet közele, rend, biztonság: ami nagy volt, az a szüntelen újuló kaland volt, amelyre annyian vágynak: összekapcsolt, de szét is törte boldog éveid: be szánalmas az élet, be irigy, hogy egyféle csak és hogy oly rövid!
Teljes mértékben hiszek a sorsban, de abban is hiszek, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és nem vagyok biztos benne, melyikben hiszek jobban. Szerintem az élet kicsit olyan, akár egy fa. És számtalan ága közül választhatunk. Nézetem szerint itt lép be a saját sorsunk irányítása. Ha egy bizonyos ágat választunk, akkor az életünk egyik irányba halad, a sors pedig attól kezdve sodor bennünket.