Idézetek a sorsról
A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors.
Ezen a világon nincs más dolgunk, mint a legjobbat remélni, a legrosszabbra felkészülni és közben elfogadni, amit Isten ránk mér.
Néha a rossz dolgok is jól sülnek el.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Néha egészen apró események is megváltoztathatják az ember életét. Vagy elvehetik.
Nincs, ami nagyobb fájdalmat okozna az emberi léleknek, mint a hirtelen és gyökeres változás.
Létezésünk egy bizonyos pillanatában elveszítjük uralmunkat életünk fölött, amely így a sors kezébe kerül. Ez a legnagyobb hazugság a világon.
Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk. De olyan dolgok is vannak, amelyekre az istenek köteleznek bennünket. Nem számít, hogy milyen okból teszik, és az is hasztalan, ha minden lehetőt megpróbálunk, hogy messziről elkerüljük ezeket a dolgokat.
Mindenkinek megvan a saját helye, és aki szerencsés, az meg is találja.
Előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát.
A szelíd szamár, ha durva is a modora, mindenképpen jót akar, és kétségtelenül jobb bánásmódot érdemelne, mint szidalmat és ütleget.
Figyelned kell a jelekre, hogy odaérjél. Isten a világában minden ember számára kijelölte az utat.
Így vagy úgy: mindig megtörténik az elkerülhetetlen. (...) - Önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. (...) - És remény. Ha az nincs többé, nem szabad harcolnunk a lehetetlennel, nem szabad erőt fecsérelni rá. - Nem a jövőbe vetett hitről van szó. Saját múltunkat kell újrateremteni.
Gazdánk nem végez félmunkát. Ő nem kontár s nem fárad belém. Belénk.
Ennyi az élet, két évszám közötti arasznyi vonal.