Idézetek a sorsról
Mivel mindennek meg kell adnunk az árát, amit kapunk vagy elveszünk ezen a világon, és habár ambíciókat kergetni valóban megéri, súlyosan fizetnünk kell, hogy elnyerhessük őket.
Az élet olyan, mint a gravitáció: nem lehet vele alkudozni.
A harcos néha éppen az ellen harcol, akit szeret.
A balsors nem más, mint rossz szokások folyamatos gyakorlása.
Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.
Nem a véletlen az életünk része, a sors az, ami irányít bennünket és a furcsán hozzánk kerülő állatokat.
Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Amit el akartunk kerülni a harcban - a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka.
A tagadás kellemes üdülőhely, ha viszont ott telepszel le, az életedbe kerülhet.
Van, hogy a múltat nem lehet csak úgy eltemetni. Kimászik a sírjából, és előbb-utóbb utolér.
Mindentől elvadultan Isten ölébe hulltam.
Isten sötét torkán cigányútra szaladt a sorsom.
Szerencsétlenség kell ahhoz, hogy kiaknázzuk az emberi értelem titkos képességeit.
Hogy visszatérjek hozzád, nincsen rá remény. Megye-székhely! ott székelsz szívem székhelyén. Várfalként véd múló, törékeny életem.
A "mi lett volna, ha" a legostobább kérdés, amit az emberiség eszmélése óta önmagának feltesz. Az történik, aminek a jövendő eseményt megelőző számtalan komponens eredője szerint a legnagyobb valószínűsége van.
Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.
Facebook
Pinterest