Idézetek a reményről
Jövőm, majdani bukásom! Lábadhoz csatolom reményem, Kezedre bízom árvaságom - Zálogul koronádat kérem! Nem a csillag ragyogásút a borona-rücskös, tüske-ágút, hogy a fájdalom marjon, ne a szégyen.
Egy ember talán nem csupán test és tudat. Lehet, hogy valami más is kell a keverékhez - nem lélek, konkrétan, hanem egy szellem, amely azt sugallja, hogy egy nap nagyobb és erősebb leszel, mint most. Egy ígéret; egy lehetőség.
Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt.
A remény majdnem olyan rossz, mint a félelem, ha arról van szó, hogy az ember átlépje azt a pontot, ahol fel kellene adnia.
Az ember végül mindig a csodákban reménykedik.
A remény nem terv, mi mégis azzal tervezünk.
Ha a szív elég erős, a lélek újjászületik. Minden új nappal, életről életre, időről időre, örökre.
Amíg van élet, addig remény is van.
Egy apró remény halála jobban tud fájni, mint egy egész korszaknyi elkeseredés.
Ameddig van fény, addig van remény!
Star Wars: Az ébredő Erő c. film
Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik az amúgy is nehéz életünket.
Senki sincs egyedül. Ha úgy érzed, senki sem szeret, senki sem törődik veled - hát nagyon tévedsz. Az őrangyalod az életed minden egyes pillanatában ott van melletted, és folyamatosan eláraszt a szeretetével.
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert megbéklyózhat a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket.
A művészet dolga, ha van ilyen, talán csak annyi, hogy reményt adjon, néha akkor is, ha nincs.
Talán, akárcsak a szemszín és a csontszerkezet, a csodák is öröklődnek.
Facebook
Pinterest