Idézetek a reményről
Indulj a semmiből, és ebből a semmiből, ebből a kiúttalanból kirajzolódik majd egy út!
Ha végképp semmi remény, kétszeresen kell reménykedni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Bárhol is légy... és bármi is álljon mögötted, mindig megvan a lehetőséged, hogy úgy dönts, tudatosan megváltoztatod a gondolkodásmódodat és vele együtt az életedet. Reménytelen helyzet nem létezik.
Szomorú az én lelkem mindhalálig. Szomorú, s elhagyott, mert hittelen. Jöjj, drága ember, beszélgess velem, Szódra szívem rossz kérge tán lemállik.
A remény olyan, akár a tükörkép a vízen. Megvan, aztán hirtelen elvész, elsodorják a változó események hullámfodrai. Eltűnik, de maga után hagy egy alig észrevehető ízt, ott pislákol valahol a tudat mélyén, és egy idő után kialudt érzelmek sima felületén újból megjelenik csalóka képe.
Furcsa érzés a remény. A józan ész ellentéte. Időnként erőt önt belénk, néha pedig gátol abban, hogy szembenézzünk lényeges dolgokkal. Meggondolatlan lépéseink igazolására használjuk, de elkergetjük, ha hatásos érv lehet egy komoly döntés meghozatalában.
A remény, fiam, veszélyes dolog. Rettenetesebb dolog, mint az emberi butaság.
A világ apró darabokra töri a szíved, az egyszer biztos. Napestig sorolhatnám, hogyan, ahogy azt is, hogy mennyi őrültség van bennem és mindenki másban. És mégis, újra a vasárnap a kedvenc napom. Azokra a dolgokra gondolok, amelyeket értem tettek az emberek, és úgy érzem, piszok mázlista vagyok.
Azt mondják, az ember nem élhet remény nélkül. Nos, nem is él, hanem meghal.
Amikor már nem létezik az a világ, ahová vissza tudnál térni, bíznod kell a szerencsédben.
Ha a bánat csillogó sztaniolpapírját kibontod, (...) ott lesz belül a boldogság, a szaloncukor.
Remény nélkül nem lehet élni. Néha már sajnálom, hogy nem hiszek Istenben. Ha hinnék, bízhatnék benne, és azt is gondolhatnám, hogy a Gondviselés mérte rám ezt a megpróbáltatást.
Minden újév valami újat kell, hogy hozzon az embernek.
Mi másról szól az emberi élet a maga meztelenségében, mint a reményről? Mi másról, mint a szeretetről, amit az emberek, a világ legszerencsétlenebbje is, a legmeggyötörtebbek is, nyújtani képesek egymásnak?