Idézetek a reményről
Nem él meg ott a vallás, ahol a nélkül is megél a remény.
Ha elhiszed, hogy jobb lesz a holnap, rájössz majd, az élet szép.
Álmatlan éjszakákon át az üres tereken, Félrészeg séta, elmosott pecsét a kezemen. Azt hittem, már az élet nem tartogat semmi jót, De végszóra megjöttél, és megmutattad, nem ennyi volt.
Nem kell megismételni azt a rosszat, amiről azt gondolod, hogy újra jön. Nem kell újra jönnie. Lehet csúnyán születni, és szépen meghalni.
Ha élsz, akkor van mit keresned.
Néha fantáziál az ember a jövőről, de olyankor eszembe jut az a mese, amiben az asszony tojásokat visz a piacra, és tervezgeti, hogy majd mi mindent fog venni az árából. Aztán végül összetörik az összes tojás.
Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
Nincs más értelme létezni, mint a remény, hogy a következő nap változást hoz. És ha az nem, még mindig ott az azt követő.
Aki sokat gondol a halálra, rendszerint nagyon szeret élni. Nem mintha az élet megérdemelné ezt a túlzó ragaszkodást. De minden pillanatban fönntartja a reményt, hogy megérdemelje.
A bizodalom és a remény többre képes a jó doktornál.
Nem érdemes a múlton rágódni, reménykedni a jövőben viszont jó dolog, de meg kell élni, hogy olyan jó itt és most a jelenben.
Amíg idő van, van még remény is.
Az emberi szívek alján a várakozás és a reménykedés lappangott, mint a ligeti menazsériából megszökött puma a gödöllői erdőben, s akármilyen nyájas és fegyelmezett volt az emberi külvilág, soha nem lehetett tudni, miféle várakozás rejtőzik sűrűjében.
A remény gyakran áll a tett útjában.
Ha elég sokáig élsz, bármi megtörténhet.