Idézetek a reményről
Amíg él az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is az a valami, és az ember tudja, hogy rossz, akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.
A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást.
Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig.
Gyűlölöm a zivatart, de ez a szivárvány mintha mégis reményt adna. A zivataroknak is jónak kell lenniük valamire.
Amíg az esély nem nulla, akkor úgy ítélem, még van remény.
Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg, ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd, figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.
Reményektől eltelve utazni jobb, mint megérkezni.
A szakadatlan reménykedés maga a csoda, a remény, hogy kell legyen (...) olyan érvényes rend, amely a kizökkent világot, ha nem is egyszerre, de apránként visszaterelgeti egy barátságosabb kerékvágásba, amelyet a többség igazságosnak, a kisebbség elviselhetőnek és talán mindkettő emberi méretűnek érez.
Mi a remény? A remény egy maszlag. Az embernek cselekednie kell.
A remény olyan, mint a Nap: ha csak akkor hiszel benne, amikor látod is, nem éled túl az éjszakát.
Az ember fut, fárad, hiában; ha mai szerencséjét holnap elveszti: újra remél és csalódik. A jelen mindig rossz, tehát jövőtől vár; de az is csak olyan, mikor jelenné lesz, s a koporsó szélén veszi észre aztán, hogy megcsalta magát.
Remény mindig van, vagy legalábbis el tudjuk hitetni magunkkal, hogy van, különben értelmét veszítik a tetteink.
Az égbolt üres, ezt tudja minden vak De reggel felkel és ragyogni kezd a Nap.
Sokat ér egy jövő, amiben hinni lehet.
Tudod, miben hiszek? A sült galambban. (...) Én úgy érzem, hogy egész életemben rohangálok, ugrálok a levegőben, mindig tátva van a szám, és vagy belerepül, vagy nem. De talán belerepül.
Facebook
Pinterest