Idézetek a reményről
Próbáld megérteni azt, amit csak sejtesz, hogy a remény emberként szép csak, hogy a jóság életként igaz, hogy az igazság csak emberi arcként érthető meg, ha kinő az álmok lombjai közül és megsejted az égbolt színeit a felhőn túl is. Ez az élet nemcsak sejtelem, hanem igazi jelenlét is, nem félelem többé, nem üres várakozás.
Ahol már nem szeretnek téged, vagy te nem tudsz szeretni, onnan tényleg tovább kell menni, mert a kapcsolat nem működik tovább. De ha csak egyetlen élő szeretet-szál él még, képes a legnehezebb emberi természetet is elviselhetővé tenni.
Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul.
Érbetegség, mely gyógyíthatatlan. Ám még van idő beletörődni éppen, helyrebiggyeszteni a félre- fittyedt ajkat, leereszteni a két - előbőrnek tetsző - szemhéjat, mert a szerelem alszik csak, nem a lélek.
Az a lényeg, hogy azt csináld, amit érzel. És csak bízni kell. Majd jön, majd lesz, ahogy akarja az élet.
Ha a jelen eltörpülésének közepette távoli fény után kapkodunk, azt nem dicsvágy- és önfitogtatásból tesszük, mert a valódi érdem szerény szokott lenni.
Az égiek azért helyezték önmagunk szeretetét minden más fölé, hogy az ember minden csapás ellenére élni akarjon. Ha önmagunk szeretete csorbát szenved, más szeretetnek sincs helye, és ha önmagunk szeretete túlságosan is megsérül, az ember inkább a halált választja, márpedig ez az égi törvények ellen való.
Hej tulipán, tulipán, sóhajtásod messze száll, sebes szárnyán visz a szél, hallják meg, hogy van remény.
Jobb, ha az ember önmagába zárkózik, tanul és készül a jövőre. Csak a hitet élesztgetem magamban, hogy nem vezethetnek ostobák, és a jó végül győzelmet arat, mint a mesékben, mint a természet örökös harcában, megújulásában és eltipró energiájában. Hiszek az Emberben, aki szívével és eszével együtt a jobb jövőért harcol és szenved. A vér és a könnyek soha nem hullanak hiába. A világ - úgy tetszik, jó felé halad, a tisztulás és az Igazság felé. Az út nagyon nehéz, göröngyös és meredek, de föl kell jutni egyszer a csúcsra.
Van olyan, hogy valaki annyira vágyik valamire, hogy azt a vágyát a másik ember megérzi, és a lehetetlen tök normálissá tisztul, és a legtermészetesebb módon megtörténik.
14 évet húztál le a bolygón. A zömét szenvedésben. Meghalsz anélkül, hogy autót vezetnél, levennéd egy csaj melltartóját vagy söröznél. Hidd el, sok minden kimaradt neked. Sok tuti dolog (...), és ez épp elég ahhoz, hogy ne higgy Istenben, korrektségben, magasztos célokban. De az életednek lehet még értelme.
Semmi sem olyan csalóka, mint egy fényforrás távolsága a vaksötét éjszakában.
Ahol remény van, ott mindenképpen van megpróbáltatás is. Csakhogy reményből darabra kevés van, és az is jórészt elvont, megpróbáltatásból meg több van, mint kéne, és az meg jórészt konkrét.
A reményt nem lehet kiskanállal adagolni. Ha egyszer magába szívta az ember, hajlamos csak dagadni, csak dagadni, és a megfelelő pillanatban, a megfelelő körülmények között bármilyen falat el tud söpörni. Még a legsötétebbeket is.
A kétségbeesés a legőrültebb terveket is vonzóvá tudja varázsolni.
Facebook
Pinterest