Idézetek a reményről
Az élet egy pontján minden ember elkerülhetetlenül elveszíti a hitét. Ha szerencséje van, visszakapja. Lesznek még olyanok, akik átölelik a hálószobában a paplan alatt, megfogják a kezét az asztal alatt, és az ő társaságukban újra megtanulja azt, amit elveszített.
A reményt megmérgezi a kétség, a kétséget pedig újraszínezi a remény.
A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: "ez az év boldogabb lesz".
A reményt kiiktatni azt jelenti, hogy a testbe szorítom vissza a gondolatot. A test sorsa az elrothadás.
A hiú remény sokkal megsemmisítőbb, mint a szürke gyakorlatiasság.
A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik.
A legkegyetlenebb dolog a csalfa remény.
A hamis remény még mindig jobb a semminél.
Az ember azt gondolja: oké, értem, készen állok a legrosszabbra, de azért belekapaszkodik abba a kis reménybe, és ez az, ami végül (...) leteríti.
Mi is az a remény? Ahol az álmok kezdődnek.
Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul...
Ez egy ilyen nap, örökké nem süthet. Éjjel sincs fenn a Nap, de reggel majd feltűnhet. Mennyire világos, amikor felébred, én nem tudom, mi vár most, de ha hagynám az egészet, örökké átkoznék minden pillanatot.
Az ember legnagyobb kincsei az illúziói.
Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak, mert a holdtalan éj majd megleli a holdat, mert minden mély apály új hullámot dagaszt, mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek, mert annyi kín után mosolyod rámvetetted, mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!
Holnap rám új nap virrad, Holnaptól minden más lesz, Vagy (talán) ugyanaz, Mégis én valahogy azt érzem itt bent, hogy Rám egy új nap virrad.
Facebook
Pinterest