Idézetek a reményről
Nem igaz, hogy a szenvedés örök. A tél hatalom, de örökké tartó hatalom nincsen.
A megkínzott szerelem is csodává válhatik. A tél tavasszá. A felleg kikéklő éggé. Csak hinni kell.
Mennyire együgyű tud lenni az ember, ha reményt neszel. Képes akár hosszan szenvedni, tűrni vagy várni olyan önfeledt pillanatokért, melyekből összesen egy napnyi sem gyűlik össze az élete során.
Tudományos bizonyossággal állíthatom, hogy a legfontosabb dolog, ami életben tart minket, nem a vér és az oxigén, és nem a szerelem, hanem a remény.
A jövő az, ami tiszta és akadálytalan.
Semmit, amit megtenni érdemes, nem valósíthatunk meg az életünk alatt; ezért a remény az, ami megmenthet minket. Semmi, ami igaz, vagy gyönyörű, vagy jó, nem nyeri el teljes értelmét a pillanatnyi történelmi környezetben; ezért a hit az, ami megmenthet minket. Semmi, amit teszünk, legyen az bármilyen erkölcsös is, nem hajtható végre egyedül; ezért a szeretet az, ami megmenthet minket.
Hinni kell abban, hogy az alagút végén valami olyan dolog vár minket, amely valamiképpen megoldja a problémáinkat, ez az illúzió.
Nagy úr a remény, sok a tartománya, sokfelé is jár, de én már régen találkoztam vele. Talán föl se ismerném.
A végtelen szerelem és a mély fájdalom, ki tudja, milyen csodákat visz véghez.
Ne feledd: mindig hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka.
Minden fejjel, karral és lábbal rendelkező ember úgy született erre a világra, hogy remény volt a szívében.
Remény. Olyan, mint egy csepp tiszta méz, tavasszal virágzó tulipánmező. Friss eső, suttogott ígéret, felhőtlen ég, a tökéletes írásjel a mondat végén.
Reménykedj a legjobban, de számíts a legrosszabbra!
A remény tartja egyenesben az embert, hogy emelt fővel nézzen szembe a jövővel.
A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.
Facebook
Pinterest