Dési Ábel

Az író mindenről írjon, csak ne közvetlenül a saját életéről; bár örökké önnön élményeiből táplálkozik, neki mindig másokra kell figyelnie.

Az élet s az élők kultuszát kell hirdetni a temetők s a holtak helyett. Mert ahol a halottak kultusza uralkodik, ott baj van az emberi élettel.

Aki nem hallja a zajt, az a csendet sem ismeri.

Az igazi humor egy tisztább életszemlélet eredménye: azt jelenti, hogy néha sikerül a dolgok fölé emelkednünk. A humor s az irónia mindig a filozófiai nyugalom és fölény kifejezése.

Csak a bolondok hisznek rendületlenül a maguk igazában; minél józanabb és tapasztaltabb egy ember, annál inkább kételkedik.

Csak azt érzed, hogy egyre gyűlik köréd a csend és a hallgatás. Kínossá válik a beszéd és a magyarázat. A legjobb volna valahová észrevétlenül elmenni és csak sokkal később, utólag írni néhány sort. Talán elmenni valahová, csak azért, hogy ne kelljen magyarázgatnod és mentegetődznöd.

Mindenkinek joga van arra, hogy jobbat és szebbet akarjon, mint amije van. Azért vagyunk emberek, hogy minél többre és tökéletesebbre törekedjünk.

Amikor valaki nagyon fáradt és kedvetlen, akkor már észre sem veszi a mások világát.

Próbáld megérteni azt, amit csak sejtesz, hogy a remény emberként szép csak, hogy a jóság életként igaz, hogy az igazság csak emberi arcként érthető meg, ha kinő az álmok lombjai közül és megsejted az égbolt színeit a felhőn túl is. Ez az élet nemcsak sejtelem, hanem igazi jelenlét is, nem félelem többé, nem üres várakozás.

Az álmokat nem lehet megmarkolni és megkötni néhány szóval, gondolattal. Az álmok szabad lebegését és szárnyalását csak a mi életünk öleli át, és néha az álom az egyetlen valóság.