Idézetek a magányról
Nézz ide - lásd, ablakom beszakadt, Padlásomon denevér s bagoly ül! Lantodra tücsköm cirpel vissza csak. Csönd! Más ekhót ne várj: köröskörül Magány. S egy hang sir benn, ahogy szavad Dallama száll künn... messze, egyedül.
Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam. Hajnal van, hallom, horkol a város. Hiába hívom, nem jön a szememre álom, Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos!
Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.
Mindig az utolsó volt a sorban, Senki nem figyelt rá, de a Szíve mélyén tudta, Jó lenne tartozni valahová, ahol Úgy néznek rá, ahogy másokra is néznek, Ahol a tetteinek hisznek, nem az Üres szavaknak meg a pénznek.
Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy. Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen.
Még magamat is alig bírom ki, akkor hogyan tudnék elviselni valaki mást?
Egészen más úgy ülni egy vendéglői asztal mellett, illetve akárhol a nyilvános és privát szféra helyszínei közül, hogy majd később jön oda valaki, mint ha tudjuk, senki nem fog jönni, nem is várunk senkit.
Mindenképpen rossz és nehéz, de egyedül valószínűleg elviselhetőbb az élet.
Tényleg szép szemeid vannak. Mint a galagonyabokor gyümölcse a szélben lengedezve. De...egyik madár sem enne belőle. Nem édes vagy keserű. Még mérgező sem. Semmit sem tud nyújtani. Teljesen hasztalan, üres gyümölcs. Senki sem bajlódik azzal, hogy felvegye, egyedül hagyják elfonnyadni, elrohadni. Majd meghalni.
Még ha be is teljesíted a vágyad, üres érzést hagy maga után. Csak az, aki a csúcson van, értheti meg ezt a magányt! Megfagyasztja a szívet.
Akkor sem szabad feladnunk (...) a reményt, ha pillanatnyilag úgy tűnik, vagy épp tökéletesen biztos vagy benne, hogy... hogy senkinek sem kellesz!
Hervadó szépségű virágok között utolsó dühével tombol a nyár. Az élet árad, de bent a falak mögött még ott lapít a sarokban a magány.
A magány az életben mindig belülről emészt, kívülről talán nem is látszik. (...) Sajnos, ha sokáig kergeted, egy idő után megadja magát és örökre veled marad.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
A magány elől menekülő ember tönkreteheti a másokhoz fűződő kapcsolatait. Számos barátság vagy házasság ért véget azért, mert őszinte törődés és egymásra figyelés helyett az egyik fél pajzsként használta a másikat a magány ellen.
Bár minden erőnkkel arra törekszünk, hogy párosan vagy csoportban éljük az életünket, bizonyos pillanatokban, például a halál közelében, az igazság - miszerint magányosan születünk, és meghalni is egyedül fogunk - dermesztő egyértelműséggel tör a felszínre. Számos haldokló (...) szerint a halálban az a legrettenetesebb, hogy egyedül kell végigcsinálni.
Facebook
Pinterest