Idézetek a magányról
Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.
Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok.
Gyakorta kérdik, hogy hogyan lehet éveken át egyedül élni, egyedül vitorlázni. Nem unalmas? A legtöbb ember már ezt sem érti. Mi ebben a jó? (...) Íme itt a válaszom a kérdésekre: társat keresek, nem a magányt.
A tartós egyedüllét egyfajta ürességérzést okoz, megkérdőjeleződik az élet értelme. Hosszabb távon depressziós tünetek jelentkezhetnek, szélsőséges esetben ön és/vagy közveszélyessé válhat az ember.
Aranycselló mély húrjain zenélt a végtelen magány. Akkor megálltam kinyújtott karral, mint világtalan kéregető s utánad tapogattam. Milyen voltál és milyen volt a hangod? hogyan néztél rám és hogyan szerettél? - jaj, elfeledtem.
A döntéshozatal pillanata az ember életének legmagányosabb pillanata. A döntést teljes nyugalomban, sötétben, borongó gondolatok közepette, kételyekkel vívódva, a lélek legmélyebb rétegeibe leásva kell meghozni.
A maga módján minden hapsim nagyon jó fej volt, de a barátaim mindegyikükben találtak hibát. Egyszerűen nem hagytak nekem békét, állandóan azt kérdezgették, hogy vagyok képes elviselni ezeket a - szerintem egyébként megbocsátható - hibákat. Most aztán egyedül vagyok, és a barátaim végre boldogok.
Rengeteg módon lehet (...) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.
Az önazonosság nem sarjad ki semmiféle cselekedetből, semmiféle tevékenységből, amíg gyökeret nem eresztett a valahová tartozás élményében.
Minek mímelni egybetartozásunk? Magánzárkás az itt-tartózkodásunk Egymást akár fuldoklásig szorítva vagyunk holtig magunkra nyomorítva.
Van rosszabb érzés a magánynál. Ha azt érzed, hogy megfeledkeztek rólad.
Olyan mélységes és olyan szomorú azoknak a szobáknak a csöndje, ahol egyedül él az ember. Nemcsak a testet, a lelket is körülfogja ez a csönd; amikor egy bútor megreccsen, szíve mélyéig megremeg az ember, mert semmi zajra nem volt elkészülve a komor lakásban.
Bárhová menjünk, bármit csináljunk, soha nem leszünk teljesen egyedül. Még ha úgy tűnik is, hogy egyedül vagyunk, mindig barátok társaságában vagyunk.
- Nem hittem volna, hogy lehet szörnyűbb annál, mint egyedül maradni az éjszakában. - Pedig van. Egyedül maradni a tömegben.
Mindenki a saját várában él. És nehezen engedi le a felvonóhidat. Nem vesszük észre, hogy zárva vagyunk. Hogy miattunk nem jönnek. Nem hallanak vagy éreznek belülről hívó szót.
Facebook
Pinterest