Idézetek a magányról
Csak hazugságokat mondj nekem, kérlek, úgy csináld, hogy elhiggyem, másképp nem kapok levegőt. Ez az egész csak üressé tesz. csak szürke falak és semmi fény, itt semmim sincs nélküled.
Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné. Mivel úgy tűnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok. Csak még egyszer, évszakok, ne tűnjetek tova, csak még egyszer, hadd játszadozhassunk! Mindig keresem, hol tűnik fel sziluetted, amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette, bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok.
Ami után kapkodsz, elvész. Amit elengedsz, megfogod. Karodba röpülnek a fecskék, S magadra hagynak a csillagok.
Az ablakon már nem szűrődik ki fény, A falak is romosan állnak, A termen keresztül süvít a fagyos szél. Te még mindig tisztán hallod a lány hangját, De körülötted már senki nem énekli dalát.
És én utállak, mert egyedül vagy, És egyedül vagyok, mert utállak.
Ha Ön magányos, annak az az oka, hogy elszigeteli magát; ha elég szerény, soha nem lesz magányos. Semmi sem szigetel el bennünket jobban, mint a hatalom és a presztízs. Próbáljon meg leereszkedni az emberek közé, tanuljon szerénységet, és soha nem lesz egyedül!
Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül.
Míg te ittad a kávéd, s én a teám, csak ültünk egymás mellett tétován. Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán? Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán.
Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.
Aki nem vár semmit magától, Az nem menekül meg a magánytól, És egyedül marad végül Irgalom nélkül.
Nem baj, ha néha félsz Vagy mástól is segítséget remélsz De tönkremész Ha mindig félve élsz. Annyi mindent veszthetsz még el Ha a bentlakó félelmekkel Nem tudsz mit kezdeni Hát kezdd el őket leküzdeni!
Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
Félek bárkinek is elmondani, mennyire szeretem, mert akkor rájönnének, mennyire magányos vagyok.
Facebook
Pinterest