Idézetek a magányról
Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod, amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?
Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.
Az a magány: aludni térni egyszál - pucéran olyan ágyba, melyben néhány nappal előbb még szeretőd válla volt a párna.
Szerencsétlen s magányos teremtmény vagyok. Körültekintek, s nincs barátom, nincs rokonom a földön.
A lányának apja, az öccsének bátyja, nincsen szeretője, és nem volt barátja. Az éveket bedobta egy szív nevű gödörbe, eső esett rá, és iszap lett belőle.
Halálom napja a legbensőségesebb magányom.
Mindenkinek szüksége van arra, hogy nyíltan beszélhessen valakivel. Azelőtt ott volt a vallás meg a többi értelmetlenség, most meg mindenkinek szüksége van valakire, akinek mindent őszintén bevallhat, mert különben akármilyen értékes ember, magányossá lesz.
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Kiknek szeretete elől mindenki megfutott, azokra várakozik legodaadóbban Isten - rejtezkedve, mégis közelien, láthatatlanul, mégis csodálatos intimitással.
Jó az egyedüllét, ha van valaki, akinek időnként elmondhatjuk: jó az egyedüllét.
Mikor máshol süt a nap Egy embert látsz a fák alatt, Ki már mindent elhagyott... Az lehet, hogy én vagyok.
A gomb csak ingemről szakadt le, de én, mindenről leszakadtam. Anya! sorsom bűvös szövője! Miért hagytál így egymagamban?
Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban; elítélve büntetlenül, eltaszítva szerettelenül - minden embere fizetett kém, aki az ő kenyerét eszi! - Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. - Neki se adtak ebből semmit.
A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.
Facebook
Pinterest