Idézetek a magányról
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
Tanulj meg egyedül lenni. Ne vesztegesd el a magány áldásait, hanem gyönyörködj benne, hogy egyedül lehetsz, kettesben a Mindenütt Jelenvalóval.
Egyébként mit gondol, meddig lehet el érzéssel, látással, ízleléssel és tapintással, szeretet nélkül? Ha nincsen senkije?
A magányos ember a vadember csökevénye, akit megtűr a társadalom.
Nem voltam másé, se magamé, Arám: a hideg Semmi, Nincs jogom, hogy emléket hagyjak És, jaj, nincs jogom emlékezni.
Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog.
A magány, még ha csendes is, mint a fény, de olyan fény, mely a leghatalmasabb erőt képviseli, nélkülözhetetlen az ember számára. Minden ember egyedül érkezik erre a világra, és egyedül hagyja el.
Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.
Helyenként füstjeleket váltunk a magunkfajtákkal. Széttárt karokkal magunkra maradunk az úton, s láthatatlan könnyektől nedves porán nyammogunk. Kevés időt töltünk itt: néhány szó, néhány mondat, semmiség a csillagos ég alatt, csak ennyi a világ egyéb dolgai közt.
Akit nem szeretnek, mindenütt egyedül van.
A magányt csak azok tudják legyőzni, akik el tudják viselni az egyedüllétet.
Mindenki maga alakítja a szerelmi életét. Ha magányos akarsz lenni, akkor az is leszel, mert elzárod magad elől a kínálkozó lehetőségeket.
Nem az a gondom vele, hogy a szeretet az emberiség legfontosabb szava. Bizonyos vagyok benne, hogy ennek a szónak a megértésétől függ minden! Ember és közösség sorsa. Ráadásul a legtöbb hazugság hozzá tapad. Nincs még egy olyan összehazudott, benyálazott, félreismert szavunk, mint a szeretet - nevében műveltük a legnagyobb botrányokat, tettük tönkre egymást, pusztítottunk ki népeket - s ugyanakkor mégis hiányzik, ez a...nem is tudjuk, mi... csak azt, hogy hiányzik.
Szeretetről beszélni egyedül nem lehet.
Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak.