Idézetek a magányról
Azzal áltatod magad, hogy nagyon elfoglalt vagy, de valójában csak érzéstelenítőnek használod a munkát a magány ellen.
Minek utaznék, mikor helyben is tudok idegen lenni?
Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.
Ordítok, mint a vad mindenki elhalad, nem veszik észre. ...Símulok, hallgatok, kinyúlok, meghalok... Nem veszik észre.
Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.
Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
Alighanem az a legnagyobb tragédia az életben, ha valaki semmiben sem érezheti magát fontosnak.
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress, De máskor a világ olt be engem és senki nem keres. Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped, Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.
Sorra tűnnek el mellőlem a srácok, mindegyiknek jobb dolga akadt. Zajos magányban foszforeszkálok a sápadt fényű telihold alatt.
Túl sok az üres hely, ha az ember egyedül van. Mivel lehet kitölteni?
Úgy érzem magam, mint lekvár az üvegben, amelynek addig öröm az élet, míg háborítatlanul gubbaszthat a dunsztban.
Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.
Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra.
Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi, Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök, És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök.
Facebook
Pinterest