Idézetek a magányról
Nem bűn, ha nincsenek barátaid. Az egyedüllét kevesebb problémát jelent.
Sose mondtam, hogy "Egyedül szeretnék lenni.", csak azt, hogy "Szeretném, ha hagynának egyedül lenni". Nagy a különbség a kettő között.
Élő lelkekben valahol kimondhatatlan magány lakik. Oly hatalmas, hogy összefűzi őket, mint apróbb lényeket a társaság. Ilyen magány az enyém; tudd meg hát: a Mindenségben van még nálad is magányosabb.
Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány.
Tele vagyok szeretettel. Csak nem tudom, kinek adjak belőle.
Nem kell-e nagyon is meglenni ahhoz, hogy egy kicsit is elveszett lehess?
Az a magára hagyatott csak, aki máshoz nem szól, bezárta a kapukat és eltömte a fülét.
Egyáltalán nem fárasztó, ha felismernek. Az a fárasztó, ha egyedül érzem magam a tömegben.
Én mindig egyedül voltam, még akkor is, ha körülvettek az emberek. És annyira untam, hogy folyton körbevesznek az emberek, de mindig körbevettek, még akkor is, amikor egyedül voltam.
Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod, megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott, ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van, ott találnék rád, ahol nem látom magam.
Ne feküdj mellém, mert ez itt most csak az én városom. Macskakő matracom, járdaszegély rajt a vánkosom, és ne hidd, hogy nem puha, olyan, mint ti soha még nem, meghallgat, szétfagy és esőben is ázik értem.
Úgy könnyű élvezni az egyedüllétet, ha maga választja az ember. De amikor kényszerből alakul így, már egészen más a helyzet.
Senki sem magányos, akinek van csak egy könyve is.
Jonathan Strange és MrNorrell c. film
Van, hogy egész napok telnek el mindennemű társas érintkezés nélkül, anélkül, hogy bárkivel is szót váltanék. Néha már arra gondolok, hogy talán láthatatlan vagyok.
Készen állok arra, hogy elbeszélgessek bármiről, bárkivel. Bearanyozná a napomat, ha valaki a szemembe nézne, ha valakihez szólhatnék. De mindenkinek sok a dolga, így aztán láthatatlannak érzem magam, és a láthatatlanságnak, ellentétben azzal, amit korábban hittem róla, köze nincs a könnyedséghez, a szabadsághoz. Sőt, éppen ellenkezőleg: elnehezülök tőle. Így aztán csak vonszolom magam ide-oda, és közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem is vagyok elnehezült, láthatatlan, értéktelen, és nem is unatkozom.
Facebook
Pinterest