Idézetek a magányról
Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket.
Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.
Akkor vagyunk a legmagányosabbak, ha másvalaki magányával szembesülünk.
A magány érzéséhez nem kell lakatlan sziget. Ha nem érezzük, hogy törődnek velünk, akkor is egyedül érezhetjük magunkat, ha sokan vesznek minket körül - az egyetemen, a zsúfolt buszon, egy megromlott párkapcsolatban.
Nem igazságos az élet. Gyakran nagyon nehéz helyzetbe hoz minket, és egyedül kell megbirkóznunk olyan dolgokkal, amelyekkel nem kéne minket sújtania.
Minden egyes étel és élmény, amit egyedül élünk meg, kevésbé értékes, mint ha azokkal osztjuk meg, akiket szeretünk.
Az igazi szabadság magánnyal jár, az nem csapatjáték.
Ezt (...) a legnehezebb felfogni. Hogy az emberek, akik körülvesznek, akik berendezkedtek az életedbe, egyszer csak köddé válnak, és soha többé nem látod őket. Csak az álmaidban.
A magány lehetőséget ad az olvasásra és gondolkozásra, és (...) arra is, hogy felderítsem a múltamat, és megtudjam, ki és mi vagyok valójában.
Ha okos vagy, egy csomó barátod lehet, akivel beszélgethetsz, és sose vagy magányosan egyedül.
A magányosság ördögi kör, de ha egyszer sikerül megfordítanunk a folyamatot, épp oly tempósan juthatunk a csúcsra, mint amilyen gyorsan lefelé haladtunk. Ha sikerül mozgásba lendülnünk, szédületes sebességet érhetünk el, mert - amint azt a kapcsolati hálók vizsgálata kimutatta - jóval kiterjedtebb hálózathoz tartozunk, mint aminek tudatában vagyunk.
Elbújni jó, de katasztrófa, ha nem találják meg az embert.
Még a mennyország is rusnya hely, ha egyedül vagyunk ott.
Valahogy mindig a hátam mögött történt az élet, én meg minden dolgok előtt álltam a szélben, lobogó fekete hajjal, dacosan, sírósan.
A legrosszabb nap, mikor felkelsz, és rájössz, hogy soha többé nem kapsz levelet. A családod nem bírja tovább, a barátok elfelejtenek, az emberek még a segélylevelezéstől is elkezdenek visszavonulni. Hamarosan bármit megadsz egy újabb levélért, amin a te neved áll, csakhogy tudasd magaddal, hogy még létezel, hogy tudasd magaddal, hogy még számítasz.
Facebook
Pinterest