Idézetek a magányról
A magányra a megoldás nem egy másik ember - hanem egy cél!
A semmi andalító tud lenni, ha körülveszi az embert.
Nincs reménytelenebb, mint akinek senkije sincs, akivel igazságviszonyban állhat.
A cellák boldogsága a magány.
Én nem vagyok magányos, de azt hiszem, egy tündér itt felejtett.
Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.
Tudnunk kell, hogy az ember a házasságban is magányos marad. Ne azzal a hamis illúzióval lépjünk a házasságba, hogy mostantól kezdve van egy ember, aki hozzánk tartozik és megóv a magányosságtól. Az ember rendeltetése, hogy magányos maradjon.
Hogy elhagyjanak vagy te hagyj el valakit, elkerülhetetlen, hogy megértsd azt a láthatatlan macskát, amelyik minden magány egyik oldaláról a másikra ugrál.
Van, aki nem szolgált rá a szeretetre, ezért csöndesen eloson valami üres helyre, hogy a múlt réseit betöltse.
Nem reménytől hajótörött a lélek csendje bent: a méretlen magány az ok, kihűlt remény, vágy, megkopott, s vak, novemberi csend.
Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális.
Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.
Ezüstpapiros cukrok a kezemben, karácsonyeste van, úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem: de csúf s de szép, hogy áltatom magam, s de szomorú, hogy mégse sikerül: álmos üresség bélel s fog körül.
A magányos ember sosincs egyedül.
A kisfiú az osztály felé fordult. Arcok vigyorogtak feléje, sok-sok kis arc, mely egyetlenegy óriási, ijedelmes bálványarccá fancsalodott. (...) Valahol középütt talált egy tenyérnyi helyet, egy pad legszélén. Csak féllábával ülhetett le ide, úgy, hogy a másik lába az űrben lógott. Mégis jobb volt ülni, eltűnni a szemek elől, megsemmisülni a tömegben.
Facebook
Pinterest