Idézetek a magányról
A magány nem egyenlő a magányossággal. Az egyedüllét nem negatív állapot. Ha erre vágyunk, még nem jelenti, hogy depressziósak, antiszociálisak vagy szomorúak vagyunk, csak azt: elég öntudatosak, és felmértük, hogy egy kis szünetre van szükségünk, hogy elszakadjunk a forgalom zajától, a gyerekzsivajtól, a virtuális világtól és attól a belső hangtól, amely folyton azt hajtogatja, tévedünk, rosszul csináltunk valamit, vagy jobban is mehetne.
Önmagunk társasága kevésbé stresszes és ugyanolyan jó lehet, mint másoké. Ha fel akarunk fedezni egy új parkot, hát induljunk most, azonnal! Miért várnánk, hogy más mikor talál szabad helyet számunkra a naptárában, hogy aztán az utolsó pillanatban cserben hagyjon minket? Legyünk önmagunk barátai! Így pontosan azt tehetjük, amihez kedvünk van.
Ha újra felfedezzük a magányos pillanatokban rejlő gazdagságot, sokkal kevésbé valószínű, hogy elveszettnek érezzük magunkat mások nélkül, és a mai időkben ez létfontosságú. Ráadásul nagy valószínűséggel jobban meg is szeretjük önmagunkat.
A magányosság erősebb kötelék lehet minden másnál.
A bántással együtt lehet élni. De ha nem vesznek tudomást a létezésünkről, abba belehalunk.
A másik arc, amely szembe néz velünk, megnyugtató látszatát kelti annak, hogy nem vagyunk egyedül, holott mindig egyedül vagyunk.
Jobb lesz ha felkészülsz ha apró mentőöveket magadra kötözöl menet közben zuhanás esetére mert amikor majd a leginkább elszédülsz amikor már nagyon fájni fog az esés akkor senki senki sem fog odanézni.
Nincs is annál jobb, mint egy nagyszerű baráti társasághoz tartozni. És nincs annál rosszabb, mint ha valaki kívülállónak érzi magát.
Nem tudják, mi a fájdalom, gondolta. Ettől a felismeréstől egyszerre magányosnak érezte magát (...). Újra meg újra átélte a kínlódás és az egyedüllét perceit.
Az ember nem szívesen ül otthon egyedül, magányosan, ha tudja, hogy elmehetne ahhoz, akit szeret.
A magány különös dolgokat művel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja.
Ismeretségi körünk egyre szűkül; az ember egyre magányosabb lesz.
Nincs olyan fájdalom a földön, amely ne sóvárogna együtt érző szemtanú után.
A számkivetettségben a legjobb a béke és a csend. Tökéletes "vissza a természethez" állapot, ahol megszabadulhatunk mindennapi gondjainktól.
A telefonok, e-mailek és faxok világában is lehet valaki végtelenül magányos.
Facebook
Pinterest