Idézetek az irodalomról
Regény szerelem nélkül olyan, mint a véreshurka mustár nélkül: ízetlen és élvezhetetlen.
Az igazi költészet kezdettől fogva arról szól, amiről nem lehet beszélni.
Határtalanul gazdag világban élünk, a különböző szegmenseit föltárni és más által is átélhetővé, megláthatóvá tenni, ez költői feladat.
Ha valami, hát ez az irodalomban rejlő titkos erő: különböző korokban, különböző országokhoz, nemzetiségekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz tartozó írók műveiben az olvasó megtalálja a maga személyes élményét.
Másért ne márts a kék tintába könnyü tollat, Tárt szív és kéz legyen a lelke minden sornak. S ha mást nem osztogatsz, szépséget nyujts vele, Igy lesz irásodon a nagyság kézjele.
Gyarló az ember, hajlamos a megfutamodásra, hiába szemez vele az ihlet.
A próza arra jó, hogy kitalálttá lehessen tenni a valóságos világot.
A toll és a szavak sokkal erősebbek lehetnek még a gépfegyvereknél, a tankoknál és a helikoptereknél is.
Mivel a csodás történetek nem ábrázolhatnak élethűen valós eseményeket, a hangsúlyt olyasmire kell áthelyezni bennük, amit képesek élethűen ábrázolni; nevezetesen az emberi lélek bizonyos sóvárgó vagy nyugtalan kedélyállapotaira, melyek által pókfonál hágcsót szőhetünk, hogy elszökjünk az idő, tér és természeti törvények bőszítő zsarnoksága elől.
Kétségkívül mérhetetlen lehetőségek rejlenek a más égitestekről szóló történetek megfontolt kiaknázásában (...). Az úttörőknek azonban fel kell készülniük rá, hogy fáradozásaikat nem jutalmazza majd anyagi siker, szakmai elismerés, vagy az olvasó többség bátorítása, mely többség ízlését súlyosan elferdítette a rengeteg elfogyasztott szemét.
Az igaz művész nem ír gyorsan, hacsak hangulata nem így kívánja, és csupán elvétve képes nagy mennyiségben alkotni. Nem tud leszerződni olyasmire, hogy adott határidőre ennyi meg ennyi szót leszállít, hanem természetes tempójában, megfontoltan, nem ritkán kifejezetten lassan, s mindig lelkiállapotától meghatározottan ír; kihasználja a kedvező alkalmakat, ám egyetlen mondatot sem vet papírra, amit fáradt elmével vagy kényszerből formálna meg.
A könyveknek van egy bizonyos önmozgásuk, és ha ezt erőszakkal igyekszünk befolyásolni, ártunk nekik.
A művek függetlenednek az írótól, felragyognak vagy eltűnnek, és ez nem feltétlenül szól a minőségükről.
Az emberek soha nem úgy viselkednek, mint a regényekben.
A költő gyermeki képzelettel és lelkülettel rendelkezik, és vezéreljék is bármilyen mély gondolatok, a világról alkotott benyomásai közvetlenek. Vagyis nem "leírja", hanem feltárja a világot.
Facebook
Pinterest