Idézetek az irodalomról
Minél meghökkentőbb felfedezéseket tesz az író, minél mélyebb vélt vagy valódi érzékenységeket sért (...), annál hevesebb a támadás ellene.
A fiókban fekvő kézirat vagy megromlik, vagy beérik.
Minden műnek, minden alkotásnak megvan a maga üzenete.
Szét kell választani az iparosokat a valódi íróktól, mint ahogy egy kézműves bort sem lehet megversenyeztetni a nagy pincészetek tömegtermékével.
Az íróság legnagyobb átka, hogy hozzászokik az ember a mindenhatósághoz.
A non-fictiont csupán két veszély fenyegeti: az idő és a nyomdahibák. Gondoljunk csak bele: az irodalom soha nem fog ilyen nehézségeket előidézni.
Ha imádkoznom kellene oly hajlamért, mely megállhatná helyét az élet minden helyzetében és boldogság és derű forrása lehetne számomra az életen át, pajzs annak bajai ellen, bármennyi balsiker érne is és bárhogy nézne is le a világ, az olvasás iránti hajlamot választanám.
Aki megfontolás nélkül ír, s aki anélkül olvas, hogy meg is értené az olvasottakat, sokat veszít életéből hiábavalóan.
A modern szerzőket is kedvelem, de nem annyira a műveiket, hanem a figurákat. Például azt a Rimbaud kölyköt. Sok hülyeséget hordott össze, de legalább vagány srác volt. Az újabbak viszont éppoly unalmasan élnek, ahogy írnak, szóval a klasszikusoktól a műveiket olvasom, a modernektől az életrajzaikat, az újaktól inkább semmit.
Abszolút hidegen hagy, amikor körmönfontan írnak a semmiről és azt mondják, hogy valaki a nyelv mestere.
Az emberi szabadság (...) sok mindent engedélyez, hogy végül belezuhanjunk a koporsóba. Ilyen az írói képzelet is. Szabadon száguldhat, teremthet és ölhet, de az író fejében már kezdettől fogva ott él a végső cél: ide el kell jutnia a mesének s minden emberének...
Csak tudákos emberek merték azt állitani, hogy föl lehet állitani az irás szabályait. Mintha volna egyáltalán más szabály erre nézve, mint a közhasználat, az izlés és a szenvedélyeink, erényeink és büneink, minden gyöngéink, minden erőink.
Aki írónak született, annak minden hasznára válik - szegénység és gazdagság, jóság és gonoszság, öröm és bánat, mind hasznára válik.
Poéta az van itt temérdek, Csak műértő kevés e honban. Volna csak sok műértő lélek, Kevés poéta volna nyomban.
Abból lesz költő, jó költő, aki szuverén ember, erős egyéniség, aki meg tudja védeni magát szellemileg - és érdekli a nyelv, a zene, a varázslat, s hajlandó technikákat elsajátítani; aki olvas is, nem csak ír...
Facebook
Pinterest