Idézetek az irodalomról
A cél, amikor végül elérem, sohasem az, amit eredetileg elgondoltam. Mert minden probléma új választásokat hoz, és minden választás új problémákat vet fel, amelyekre megoldást kell találni, és így tovább. A költő a szíve mélyén mindig meglepődik, mi lett a verséből.
Egy jó író nem csak könnyed történetekkel vagy unalomig ismert csavarokkal szédíti olvasóit. Egy jó író egy teljes világot tár elénk, annak minden ízével és illatával együtt.
Az írók az életből lesik el az igaz történeteket, az olvasók meg aztán képesek véghez vinni, amit a regényekből vettek. A végén meg a lapok lehozzák a szenzációt.
A költő az az ember, aki létrát támaszt a csillagoknak, és hegedűjén játszik, miközben fellépked rajta.
Vannak írások, melyekről csak kétszeri elolvasás után derül ki, hogy megírni őket nem volt érdemes egyszer sem.
Fordítani annyi, mint hódítani. Egy nép meghódíthatja a másikat, ha annak irodalmát átülteti a maga nyelvére. Íme, a hódítás fennkölt és nemes módja. A meghódított nép nem veszít semmit, a hódító azonban gyarapszik és emelkedik.
Bizonyos szövegekben utólag lehet látni, hogy kicsit jobbak, mint az ember maga. Ha egy könyvben csak annyi van, amennyit az ember beletesz, az kevés.
Ha azon aggódnék, hogy az embereket mi érdekli, soha nem írnék semmit.
A költészet a közember számára a szeme sarkából megpillantott egyszarvú - a megfoghatatlan váratlan villanása. Egy műszaki ember számára csak a pragmatikus megoldások elméssége jelenti a költészetet. A funkció elsőbbsége a formával szemben. Ez nem optimizmus vagy pesszimizmus - a félig tele vagy félig üres pohár - kérdése. Egy műszaki számára a pohár egyszerűen túl nagy.
Az írás, mint a hétfátyoltánc, mint a meztelenre vetkőzés fortélyos művészete, frivol és nemes játék, amely feloldozást ad hétköznapi gyarlóságaink alól. Ahogyan egyre mélyebbre merültem a történet írásában, úgy hullottak le egymás után az álarcaim, és teljesült ki mind jobban az a vágyam, hogy a valódi képmásomat hagyjam hátra magam után. Végül is az írás és a tánc ugyanarról a tőről fakad, mindkettőben a mozgás kimeríthetetlen ötletessége a lényeg, ugrásra kész test vagy ugrásra kész gondolat - egyre megy.
Ha (...) elég jó az író, az ember belekarolhat, és együtt korcsolyázik, bógnizik vele, az nagyon jó érzés.
Gyakorlott fordító mindenkiből válhat, anélkül is, hogy különösebben jó fordító lenne. A gyakorlott fordító végül is elő tud állítani mindenféle szöveget, ezek azonban mind egyformák lesznek. A jó fordító viszont azonosul az íróval, így a fordításai is különböznek egymástól, az alapanyagtól függően.
Az összes lehetséges épkézláb mesét már réges-régen elmondták többször is, mostanság már csak kavarni lehet.
Minden szó tökéletes. Beleértve azokat is persze, amiket kiradírozunk.
Az írónak az a legnagyobb élménye, ha önmagára talál. Megtalálja a helyét. A hangját. Akkor tudja teljesíteni azt, amire született.
Facebook
Pinterest