Idézetek az igaz szerelemről
Mi a szerelem, ha nem az, hogy azt mondom, amit valóban mondani akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy akkor ölelek, amikor valóban ölelni akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy önmagam lehetek? Ha nem ez a szerelem, akkor minek a szerelem?
Bár minden múló pillanattal egyre szerelmesebb leszel, a szerelem sebezhetőbbé is tesz. (...) Nem tudhatod, hogy az ember lehet úgy is érzékeny, hogy nem válik törékennyé is egyben.
A legerősebb kötőanyag két ember között (...) a szerelem.
A szerelemben soha nem tudhatod... ne hidd, hogy amit egyszer megszereztél, az örökre a tiéd is marad!
Semmit se tudunk a szerelemről. Stendhal azt mondja, olyan, mint a kristályosodás. A kristályosodásról sokkal többet tudunk, mint a szerelemről. A hegyekről is többet tudunk, az atommagról is, a madarakról is, a szélről is. Tudjuk, hogy a szerelem elmúlik. Tudjuk, hogy a világ elpusztítja a szerelmet. Tudjuk, hogy a hétköznapok megölik a szerelmet. Tudjuk, hogy elpusztítjuk magunkban a szerelmet. Tudjuk, hogy valami elpusztul, amiről azt se tudjuk, micsoda.
Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át!
Hátborzongató megfigyelni, mennyire ki tud forgatni önmagából egy srácot a szerelem.
A szerelem időigényes elfoglaltság, a legkevésbé sem lehet kétórákba szorítani.
A szerelem sem lehet jobb, se tisztább, mint az ember, aki átéli.
Most megigézve állok előtted, számon a csókja orgona-szádnak, s nincs az a mégse, mely leszakíthat rólad. Akarlak. Mint ki elindul ködfolyam-árban, vágyom a titkod, mélybe takartat.
A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké. Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot.
Áruk vagyunk a szerelem emberpiacán. Áruk a lányok és asszonyok, amikor, "kicsinosítják magukat", hogy lemérjék vonzerejüket, és a férfiak, akik státusszimbólumokkal hivalkodnak, hogy megmutassák gazdasági erejüket.
Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerű, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható.
A szerelem képessége nem jelenik meg önmagától, amikor megérnek a nemi szervek, bár sokan ezt hiszik; úgy vélik, hogy a nemileg érett ember automatikusan a szerelemre is képes.
A szerelemnek minden pillanatban újból létre kell jönnie. Ha véget ér a nap és lefekszünk aludni, nyolc óra múlva felébredünk, és új nap kezdődik. A szerelem eltűnt. Az éberség új folyamata következik, a szerelemnek újból meg kell születnie.
Facebook
Pinterest