Idézetek az igaz szerelemről
Ha a szerelem betegség, akkor a lázgörbéjét pontosan megállapíthatjuk a telefonszámla emelkedéséből.
A szerelem az egyetlen hasznos és működő illúzió.
A férfiak mindig és mindenütt csak a kalandot keresik, és szinte megijednek, ha szerelem lesz belőle. A nők viszont mindig a szerelmet hajszolják, az igazi nagy szerelemmel akarnak végre találkozni, és csak kalandot kapnak cserébe.
Azt szokták mondani, hogy a szerelem vak, de ez nem igaz - a szerelemnek éles a szeme és kitűnő a hallása. Többet lát és hall, mint amennyit az ember látni és hallani szeretne.
- Szeretnélek megérteni. - Hagyj föl vele, barátom. (...) Engem csak szeretni kell, gondolkozás nélkül, mint ahogy én szeretlek téged. Annak nem jó vége lesz, kisfiú, ha mink gondolkozni kezdünk egymáson.
Most, hogy ismerem a szerelmet, alkalmazkodni fogok mindenhez, ami vár rám. Hajlékony leszek, mint a szél, és mindent bátran fogok elviselni. (...) Az életnek minden esetben igaza van. A szívem nyitott, mint az ég.
A bensőségességben egymásba olvadunk, és a láthatatlan kötelékek béklyók lesznek, melyek felszabadítanak. Ez az egymásba olvadás parancsoló, kizárólagosságot követel magának.
Az összes asszonyok közt miért éppen te? Ez a kérdés valamikor mindenkiben felmerül. Miért veszélyes, ha elfogadjuk ezt a kérdést, még ha csak titokban is? Mi annyira ijesztő a véletlenszerűség e kérdésben megfogalmazódó gondolatában, ugyanis ez a gondolat nem ugyanaz-e, mint a tetszőleges kicserélhetőség gondolata?
Mától tudni fogom, hogy nem vagyok haszontalan, van értelme annak, hogy létezem. Azért születtem a világra, hogy neked segítsek, ne csak szeresselek, vigyázzak is rád, a társad legyek, a szeretőd, az őrangyalod. Szoríts magadhoz, hallgasd meg a száddal, a szívem neked dobog.
Az ember nem lehet egyszerre (...) szerelmes és magabiztos (...). Ha szeretünk, félünk a szerelem elvesztésétől, vagy tán nem?
Képtelen lettem volna elaludni, míg a hálóruhám ráncában nem tudom; s ha mellettem feküdt békén, jó melegen, voltaképpen boldog voltam abban a hitben, hogy boldog ő is.
Az igazság az, hogy nem volt soha egyenlőség a szerelemben, és... és... lehet, hogy egyszer az lesz, de addig még sok lány és asszony tragédiáját fogja okozni ez a hülye elmélet.
A szerelem ritka kincs, és túl fontos, semhogy az ember csak úgy eldobja magától.
Azt mondják, csak szerelemből nem lehet megélni (...). Isten a tanúnk, milyen elszántan próbálkoztunk, de az ember annyi érzelmi terhet visz magával a házasságba. Mi meg különösen, mivel mindketten egyedül éltünk negyvenéves korunkig. Olyan nehéz volt a másik kedvében járnunk, mint amilyen nehéz a boltos macskáját kényeztetni.
Szeretni: két világ találkozása, Folyton megújhodó, örök cseréje.
Facebook
Pinterest