Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem veszélyes dolog; lebegés, aminek csakis hatalmas zuhanás lehet a vége, zuhanás a fájdalomba, az elhagyattatásba és magányba.
A lehetetlent is lehetővé teszi! Ez, barátom, a szerelem ereje.
Meg sem tudnám mondani, mi nagyobb áldás egy serdülőnek, mint ha minél előbb derék szeretőre lel, s a szeretőnek, ha kedvesére talál. Mert akik szépen szeretnének élni, azokat kell hogy vezesse valami az életben, s ezt nem plántálja beléjük sem rokonság, sem tekintély, sem gazdagság, sem semmi más, csak a szerelem. Mi ez a valami? Ilyesmikre gondolok, mint a gyalázattól való irtózat és a szépség utáni vágy.
Az én szerelmem nem a szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm nincs, hogy is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, s a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében, ez a szerelem nevetett a szenvedélyen, mely forrón lobban fel, s hirtelen kialszik; ez a szerelem, ez kötött le engem; és bármi is támad fel, akárhogy táplálja, akárhogy széthúzza, azt nem szemlélhetem érzéketlenül.
Ha a sors úgy hozza, hogy ez életem utolsó perce, amit vele tölthetek, azt nem pazarlom el erőltetett, magamra kényszerített húzódozással. Szerettem őt... jobban szerettem annál, hogy el ne kergessem utamból akár a féltékenységet is, ha meg akarja zavarni a szívélyes búcsút. Egyetlen szívélyes szó, egyetlen gyengéd tekintet elég nekem életem hátralevő részére. Vigaszul a magány óráiban; elfogadom, megízlelem az elixírt, s nem engedem, hogy kevélységből megkeseredjék a pohár.
A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved.
Nekem csakis kettőnkkel kell foglalkoznom, és eldönteni, hogy amit kapok tőle, az elég-e nekem. Márpedig egyelőre nem vagyok nagyon elégedetlen. De szomorú és fájdalmas ez az egész, már önmagában azért is, mert már nagyon kinyíltunk, és igazán sebezhetők vagyunk. De nagyon szép.
Most vagyok én, és van egy fiú, de akkor is vagyok én. És van egy életem, és nem tűntem el sem én, sem az életem, nem olvadtam fel egy "miben". És ez jó, ez a helyes.
Ha beleszeretünk valakibe, akkor néha egyben ki is szeretünk egy előző szerelemből.
A romantikus szerelem olyan rendkívüli erejű érzelmeket vált ki, hogy képesek vagyunk átértékelni, mit is tartunk vonzónak, sőt, még az "objektív" szépségre vonatkozó vélemények sem számítanak.
A szerelem a másik személybe vetett hit megnyilvánulása, melyet mindig titokzatosságnak kell körüllengeni. Minden percét meg kell élni és ki kell élvezni, de ha megpróbáljuk megérteni, a mágia elillan.
A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak.
Nincs még egy olyan erős gyűlölet, mint annak a férfinak a gyűlölete, aki akarata ellenére kényszerül szerelemre.
Egy napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre. Így feleltem: szeretem... másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte... Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban.
Néha félre kell tenni a saját egódat, és nem szabad elfelejteni, hogy a szerelmetek sokkal fontosabb annál, mint hogy igazatok legyen.
Facebook
Pinterest