Idézetek a halálról
A koporsó szűk, de amíg kényelmetlen benne feküdni, az életről szól.
Ha egy szerettünk meghal, lelkünk egy része örökre abban a pillanatban reked, s mi örökké egy fonállal kötődünk ahhoz a másodperchez. A pillanathoz, mely előtt még minden szép volt, s mely után már minden elveszíti a súlyát, színét, tartalmát.
Soha ne feledjük, hogy a gonosz és a jó nem létezik. Nincsenek istenek. És nincsenek démonok. Csak az ember van, csak ez a világ van, és a halál eljön mindannyiunkért. De meddig zeng a nevünk a szélben? Hogy emlékeznek majd ránk? (...) Úgy cselekedj hát, hogy véretek büszke emléket hagyjon utánatok az évszázadokon keresztül.
Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dícsérik. Akkor minden szép volt, jó volt, nem úgy, mint most. (...) A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itthagyni ezt a rosszat.
Minden este behunyjuk a szemünket, és elalszunk. Az emberek alig várják, hogy álomra hajtsák a fejüket. A halál sem több ennél. Semmivel sem rosszabb, csak a hiedelmeink sugallják, hogy másról is szól.
Aki (...) halott, nem szenved többé, nincsenek nosztalgiái, nem sírja vissza az életet, az élet dolgait. Röviden: aki egyszer meghalt, nem kesereghet többé azon, hogy halott. Tanulság: a halál negatív aspektusa, melytől legtöbben annyira rettegnek, nem egyéb bárgyú képzelgésnél.
A halál mindig váratlanul jön és mindig kétségbeesést hoz a lélekben legközelebb állóknak, amely aztán temperamentum és lelki fejlődöttség szerint tör ki az emberekből.
Életünk végén, tényleges végén nem törődünk azzal, hogyan jön el értünk a halál.
Meghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni...
A civilizált társadalomban a halál egészben véve a tabufogalmak közé került. Nem illik beszélni róla, a nevét körülírják, mint valami disznóságot, és a halottból, a hullából megboldogult, elköltözött és néhai lesz, mint ahogy az emésztés aktusait körülírják. És amiről az ember nem beszél, arra nem illik gondolni sem. Ez a civilizáció védekezése a szörnyű veszedelem ellen.
Az élet túlságosan nehéz, minden más túlságosan könnyű.
Az emberek elmennek, meghalnak. Ez az egyetlen biztos a világban.
Hazug csajok társasága c. film
Jobb hősként elesni, mint megvénülni, elcsúnyulni, nyavalyákat szerezni.
Mindnyájan túl hamar halunk meg.
Az emberek szörnyen félnek a haláltól. Milyen esztelenség! Miért félnek valamitől, ami abszolút elkerülhetetlen?
Facebook
Pinterest