Idézetek a halálról
A halál az a fény, amelynél az élet árnyékainak jelentését mérjük. Halál nélkül semminek sem lenne következménye, önkényes lenne minden tapasztalat, nullára csökkenne minden érték és mérce.
Halála közelg de erről nem regél a kabóca zenéje.
Csak halandó részecskékből állunk; az a sorsunk, hogy végül elenyésszünk, egy pillanat vagy épp egy eón alatt.
A halál felszabadítás az élet alól.
A jól időzített halál legalább olyan becses, mint a jól időzített születés. Nem szabad - érdemes - a kelleténél sem korábban, sem későbben ellendülni aktuális porhüvelyünkből. Jó, jó, de mikor van a kellete? Akkor, amikor még több az öröm és az élvezet az életünkben, mint a kín és a szenvedés. Eme pillanatot igazán üdvös volna megragadni, de talán ez a legnehezebb.
Az élet minden pillanatát éppen a halál teszi értékessé.
A halál csupán folytatás egy másik szinten.
A halál nem biológiai kényszerből tapad annyira az élethez - csupán irigységből. Az élet olyan szép, hogy a halál beleszeretett, féltékeny, birtokló szerelemmel, amely megragad mindent, amit lehet.
A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserű, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízű vagy kakukkfűzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani.
Kívánhat-é ember többet: derékaljnak szülőföldet s két cserefa tömött árnyát szemfedőnek.
A végső elszámolásnál minden ember egyforma, senki sem különb a másiknál, senkit nem kérdeznek a családjáról, anyagi viszonyairól, sikereiről vagy szerelméről. Vége!
Egy isten van: a hömpölygő idő, emésztő mult, jövendő rettenet; kockázunk, míg a számunk ki nem jő, akkor közönnyel mélyre eltemet.
Szépen élt öregek nem meghalnak, hanem elhalnak, mint a dal.
Nem hiszek a halál utáni életben. A halál a teljes vég, a végső függöny.
A halál figyelemre méltó dolog. Az emberek úgy élik az életüket, mintha nem létezne, és mégis, talán a halál az egyik legfőbb ok az életre. Néhányunknak annyira erősen benne van a tudatában, hogy dühössé és makaccsá válunk tőle. Néhányunknak szüksége van az állandó jelenlétére, hogy láthassuk, mi az ellentéte. Megint másokat annyira lefoglal, hogy már jóval azelőtt ott ülnek a váróteremben, mint hogy bejelentette volna érkezését. Félünk tőle, és mégis, a legtöbben leginkább attól félünk, hogy valaki mást ragad el, nem minket. Mert a halállal kapcsolatos legnagyobb félelmünk az, hogy elmegy mellettünk. És ott hagy minket magányosan.
Facebook
Pinterest